A Yale Egyetem kutatói csaknem 2300 24-74 éves amerikai nőt és férfit faggattak ki azt firtatva, hogy vajon tapasztaltak-e személyesen valamilyen hátrányos megkülönböztetést fajuk, vallásuk, nemük vagy egyéb okok miatt, beleértve a súlyukat is. A nők körében a nemük és életkoruk miatti megkülönböztetés után a harmadik helyen szerepelt a súlyuk kiváltotta diszkrimináció. Az összes válaszadót - tehát a férfiakat is beleértve - pedig a negyedik helyet foglalta el a súlymizéria, a nemi, életkori és faji előítélet után.

A válaszadók közül a férfiak 5 százaléka, a nők 10 százaléka panaszkodott a súlya miatti diszkriminációra. Közülük hatvan százalék azt állította, hogy a munkájában is hátrány érte: például nem alkalmazták vagy mondvacsinált okból elbocsátották. Nagyon sokan említették meg azt is, hogy a mindennapi életben voltak kitéve megalázó helyzeteknek, csúfolódásnak, lekezelésnek csupán azért, mert testesebbek másoknál. (A túlsúlyos briteknek a kormány jutalmat adna, de itthon is megoldandó a probléma, hiszen a magyarok közül háromból kettő túlsúlyos.)

Főként a nők esetében súlyos a társadalom intoleranciája, mutatta ki az International Journal of Obesity című szaklap márciusi számában közzétett kutatás. A szebbik nem képviselői már kisebb túlsúly esetében is tapasztaltak megkülönböztetést, ami a tanulmány szerzője, Rebecca M. Puhl szerint azt jelzi, hogy különösen nagy figyelmet kellene fordítani a nők ellen irányuló ilyen típusú diszkrimináció visszaszorítására. Puhl a kutatás fő tanulságaként kiemelte, hogy a túlsúly kiváltotta igazságtalanságok megszüntetéséhez "szervezett formában" lenne szükség a társadalmi magatartás megváltoztatására.