Az egyetemisták, főiskolások munkaerő-piaci várakozásait, elhelyezkedési terveit vizsgálta az a kutatás, amely az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. - Országos Felsőoktatási Információs Központ szakmai koordinálásával zajlott az elmúlt hónapokban<1>. A Diplomás pályakövetés 2009. című kutatási program több vizsgálati kérdését a világgazdasági válság különösen aktuálissá tette. Általános tapasztalat, hogy a hallgatók igen megosztottnak mutatkoznak abban a kérdésben, hogy az általános negatív gazdasági folyamatoknak a saját szakterületükön milyen hatásuk van az elhelyezkedési lehetőségekre, a szakmai karrierépítésre.
A válaszadók fele (50,5%) úgy véli, hogy alapvetően rosszabbak lettek az elhelyezkedési lehetőségek az ő szakterületén. A másik nagy csoportot azok alkotják, akik ebben a tekintetben lényeges változást nem látnak a saját szakterületükön (40,9%). Nem meglepő módon pozitív hatást csak igen kevesen (5,1%) feltételeznek. A hallgatók egy része nyilvánvalóan csak általános benyomások, média hírek alapján fogalmazta meg véleményét, ám sokan lehetnek olyanok is, akik már dolgoznak az adott szakterületen vagy kapcsolatban állnak a szféra szakembereivel, így véleményük minden bizonnyal megalapozott információkon alapszik.
Ha az eredményeket részletesebben megnézzük, akkor lényeges eltéréseket tapasztalhatunk a különböző képzésterületek között.
Három területet találunk, ahol egyértelmű többségben vannak az optimista álláspontot elfoglalók: a nemzetvédelmi és katonai, az informatikai és a jogi-igazgatási. (Ez utóbbi esetében meg kell jegyezni, hogy a jó eredményt itt elsősorban a rendőrtiszti főiskola hallgatóinak feltűnően pozitív várakozásai eredményezték, a képzésterület legnagyobb részét kitevő jogászképzésben résztvevők álláspontja az átlagoshoz közelít.) Az informatikus hallgatók kifejezetten bizakodóak elhelyezkedési lehetőségekeit illetően, hiszen csak kevesebb, mint egyharmaduk (29,2%) tapasztal negatív folyamatokat. A társadalomtudományi és a bölcsészettudományi szakokon tanulók átlagosnál pozitívabb várakozásai ellentétben állnak több szakértő véleményével, ám közel sem biztos, hogy nem a hallgatók álláspontja a reálisabb.
Külön említést érdemelnek a gazdasági szakos hallgatók: az évek óta legnépszerűbb képzésterületen tanulók az egyik legpesszimistább csoportot alkotják, hiszen közel kétharmaduk (63,2%) kifejezetten negatív tendenciákat tapasztal a saját szakterületén, legalábbis rövidtávon. Ez azért is érdekes eredmény, mert a közvélekedés éppen ellentétes képet fest a pénzügyi szféráról. A legpesszimistábbak azonban az agrárhallgatók, akiknek több mint kétharmada (68,2%) úgy vélekedik, hogy elhelyezkedési kilátásaik kifejezetten romlottak az utóbbi egy évben.
A világgazdasági válságra való rákérdezés, az erre vonatkozó válaszok értelmezését azonban más megvilágításba helyezi, ha a végzés utáni elhelyezkedési kilátásokkal kapcsolatban különböző években ugyanúgy feltett kérdéseket vetjük össze (a válságra értelemszerűen korábban nem kérdeztünk rá).
2006-ban, vagyis jóval a válság előtt is megkérdeztük a hallgatókat arról, hogy milyennek látják az elhelyezkedési esélyeiket a végzés után, egy-két éven belül. Nos, szinte teljesen megegyező válaszokat kaptunk három évvel ezelőtt és idén is. Ezek szerint a leendő diplomások döntő többsége (83,9%) úgy véli, hogy jó esélye van arra, hogy a végzés után 1-2 éven belül a szakterületén, számára megfelelő munkakörben tud majd elhelyezkedni, és mindössze 13,7% azok aránya, akik pesszimisták e téren. Az ellentmondásos eredmények mögött a válság elsődleges percepciói, a „válság" megítélésével kapcsolatos elvárásoknak vagy feltételezett elvárásoknak való megfelelés érhető tetten, mintsem annak tényleges hatása az elhelyezkedési esélyek megítélésére.
