Gyakorlatilag azóta léteznek fertőző betegségek, hogy az emberiég elterjedt a világon, vagyis amióta teljeséggel belaktuk a földet. Mai modern korunkban ugyan viszonylagos rendszerességgel számolhatunk járványok kitörésével, bár közülük viszonylag kevés éri el a pandémiás szintet, mint most a Covid-19.
Az önellátó közösségek még védettek voltak
A különféle fertőző betegségek ugyan már régóta sújtják az emberiséget, mindaddig azonban, amíg a mezőgazdaság, az öntözéses földművelés volt a fő gazdasági ágazat, és a föld népessége kizárólag önellátó közösségekben élt, addig komolyabb világjárvány kitörésétől nem kellett és nem is lehetett tartani, mindössze a helyi, zárt közösségek fertőződtek meg nagyobb mértékben.
Amint azonban megindult a kereskedelem, elsőként természetesen a cserekereskedelem, és az addig egymástól elzárt közösségek kapcsolatba léptek egymással az áruik, például az élőállatok révén, úgy kezdett el gyorsulni a különféle járványok terjedése, illetve nőtt meg a hatókörük; a malária, a tuberkulózis, a lepra, az influenza, a himlő és más hasonló betegség jelentek meg a korai közösségekben, és kezdtek el terjedni egyre szélesebb körben.
A városállamok fokozatos elterjedése a Föld különböző régióiban, és a közöttük kialakuló kereskedelmi útvonalak automatikusan hozták magukkal a járványok szétterjedését a világban, azt, hogy megállíthatatlan pandémiák lépjenek fel.
| Néhány jelentősebb világjárvány | ||
| Járvány | Év (Kr. után) | Halottak száma |
| Pestis Antonius idején | 165-180 | 5 millió |
| Pestis Justinianus idején | 541-542 | 30-50 millió |
| Fekete Halál | 1347-1351 | 200 millió |
| Feketehimő | 1520-óta | 56 millió |
| A Nagy Pestis Londonban | 1665 | 100 ezer |
| Kolera (1-6) | 1817-1923 | 1 millió |
| Sárgaláz | 1800-as évek | 100-150 ezer (U.S.A.) |
| Spanyolnátha | 1918-1919 | 40-50 millió |
| Ázsiai influenza | 1957-1958 | 1.1 millió |
Az egészségügyi ellátás, bár komolyabb visszaesésekkel, de valamifajta javulást, előrelépést általában mutatott, és az, hogy megértettük magát a betegség lappangását, szintén hatékony eszköznek bizonyult a járványok leküzdésében.
El kellett jutni az isteni büntetés teóriájától a statisztikai adatok elemzéséig
Az első időkben az emberek még úgy gondolták, hogy a járványok az istenek büntetései, valamifajta harag, amiért az emberiség nem volt képes istennek tetsző életet élni. Ez a fajta hozzáállás természetesen katasztrofális következményekhez, gyakran milliók halálához vezetett.
Justinianus császár idején kitört pestisjárványról például Kaiszareiai Prokopiosz bizánci történetíró ugyan pontosan végig követi a pestis útját, annak megjelenésétől, Kínán és Indián keresztül egészen Egyiptomig, ahol a mediterrán kikötőkön keresztül jutott be a birodalomba.
Annak ellenére, hogy Prokopiosz nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy a járvány terjedésében a kereskedelem fontos szerepet játszik, ennek ellenére mindenért Justinianust hibáztatta, azt állította, hogy a császár az ördöggel cimborál, és a betegség valójában Isten büntetése, más történetírók pedig azt sejtetik, hogy a járvány miatt is vallott kudarcot a Római Birodalom nyugati és keleti maradványainak újra egyesítésére tett kísérlet.
Fokozatosan persze az emberiség jobban megértette a betegségek okait, és ennek eredményeként drasztikusan javult a modern pandémiákra adott válasz is, bár sokáig lassú és hiányos volt ez a válaszadás.
A karantén gyakorlata a XIV. századtól terjedt el szélesebb körben, annak érdekében, hogy megvédjék a partmenti városokat a járványoktól. Az óvatos kikötői hatóságok megkövetelték a fertőzött kikötőkből Velencébe érkező hajóktól, hogy 40 napig a kikötőben vesztegeljenek, mielőtt bárki is a szárazföldre lépne onnan - az olasz „quaranta giorni”, vagyis negyven nap az eredete a karantén szónak.
A rendelkezésre álló földrajzi és a statisztikai adatokat először a 19. század közepén Londonban használták föl a kolera kitörés idején. 1854-ben Dr. John Snow arra a következtetésre jutott, hogy a kolera a szennyezett vízben terjed, ezért úgy döntött, hogy egy térképen megjeleníti a szomszédsági halálozási adatokat közvetlenül egy térképen jeleníti meg. Ez a módszer az esetek tucatjait tárta fel egy adott kút körül, ahová az emberek gyakran jártak ivóvízért.
Noha a kereskedelem és a városi élet által létrehozott interakciók kulcsszerepet játszanak egy járvány elterjedésében, az egyes betegségek virulens jellege szintén érdemben befolyásolja azt a pályát, amit egy világjárvány befut. A tudósok ennek feltárására az úgynevezett a reprodukciószámot használják, ezzel ugyanis képesek a betegség fertőzőképességének nyomon követésére – ennek jelölésére használják az R0-t, vagy más néven az „R null”-t.
A COVID-ról csak akkor lesz tiszta képünk, ha az egész járvány lecsengett
Ez a szám megmutatja, hogy átlagosan hány további, a betegségre fogékony embert fog megfertőzni minden egyes korábbi beteg.A kanyaró a lista élén helyezkedik el, mivel a leginkább fertőző az R0 tartományban 12-18. Ez azt jelenti, hogy egy ember a nem oltott populációban átlagosan 12-18 embert képes megfertőzni, a rubeola hatot, és a COVID pedig a jelenlegi állapot szerint két és felet.
Most még ugyanakkor nehéz kiszámítani és előre jelezni a COVID-19 valódi hatását, mivel a járvány továbbra is folyamatban van.
