A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság(NMHH) augusztusban mutatta be a 7-16 éves gyerekek körében végzett reprezentatív felmérését. Mivel a gyermekek jelenléte, viselkedése az „újmédiás” közegben sokféle aggodalmat váltott ki az elmúlt években, ezért az NMHH gyermekvédelmi és edukációs tevékenységének támogatása érdekében kétezer, 7 és 16 év közötti gyermekkel és szüleikkel készíttetett nagymintás, reprezentatív kérdőíves kutatást a médiafogyasztásról és az új médiához kapcsolódó családi attitűdökről.
A kutatásból kiderül, hogy már a 7-8 évesek 14 százalékának van mobiltelefonja, a 9-10 éves korosztályban pedig már a gyerekek felének. A teljes korosztály 88 százalékának okoseszköze, vagyis netezésre alkalmas készüléke van. És használják is: a korosztály 70 százaléka használja internetezésre a készülékét. (Csak a mozgóképes tartalmak megtekintése visszafogottabb a gyerekek körében, ám ez valószínűleg csak azért, mert 78 százalékuk feltöltőkártyás előfizetéssel rendelkezik, és csak az összes okoseszköz 36 százalékához tartozik külön mobilinternetes csomag is.)
Ez is lehet az egyik oka annak, hogy a magyar gyerekek különösen korán csatlakoznak a közösségi médiához: 19 százalékuknak már 9-10 éves korában van profilja, regisztrációjuk pillanatában pedig átlagosan 11,5 évesek, vagyis másfél évvel fiatalabbak a hivatalos regisztrációs korhatárnál (13 év). A közösségi médiában a gyerekek itthon is keresik a privát, az ellenőrző felnőtt tekintettől távolibb teret, hiszen a szülők mintegy 17 százaléka egyáltalán nincs jelen ezeken a felületeken, negyedük pedig csak olyan oldalon van fent, ahol nem ismerőse a gyermekének, így közösségi tevékenységére semmilyen rálátása nincs.
De a kontroll egyébként sem jellemző a magyar szülőkre: a családok kevesebb, mint felében vannak valamilyen szabályok illetve feltételek azzal kapcsolatban, hogy a gyermekek a saját használatú mobilkészülékükkel mit csinálnak. A szabályozás illetve az ellenőrzés meglétét vagy hiányát alapvetően a gyermek életkora határozza meg. Az idősebbek esetében (14 év felett) ilyen szabályok és fékek már általában nincsenek.
A szabályok és fékek is általában pénzügyi jellegűek, a legelterjedtebb egy olyan felső korlát, amely beszabályozza, hogy hogy anyagilag mennyit lehet a mobilhasználatra fordítani. Általános tilalom, hogy a gyermek nem hívhat emelt díjas számot, s az is gyakori, hogy a szülő meghatározza, hogy kikkel mobilozhat a gyermek. Az viszont csak az összes család negyedénél van megtiltva, hogy a gyerek mobilinternetet használjon, a harmaduk figyel csak arra, hogy milyen személyes információkat, (tartózkodási hely, lakcím, életkor stb.) oszthat meg a különféle felületeken, vagy alkalmazások regisztrációjánál. A felnőtt tartalmakat a családok 90 százalékában nem szűrik a gyerek mobilján, de nagyobb részt (54%) ott sincs érvényben az azokkal kapcsolatos szabályozás, ahol a gyerekek nem mobileszközről neteznek. Minél újabb egy platform, annál kevesebb eszközzel élnek a szülők a szabályozásban és ellenőrzésben.
A netbiztonsággal kapcsolatos tájékozottságban a kutatás lesújtó tanácstalanságot mutatott a szülők és a gyerekek között is: a szülők 27 százaléka saját bevallása szerint sehonnan sem tájékozódik ebben a témában. 19 százalékuk magától a gyermektől próbál ismereteket szerezni, miközben a gyermekek 82 százaléka a szülőktől várja az információt.
A gyermekek felügyelete is ehhez igazodik: a legelterjedtebb ellenőrzés, hogy a szülő megkérdezi a gyermeket, hogy mit csinál. De még ez is a családoknak csak a 45 százalékában fordul elő. Csak az összes család harmadában fordul elő hogy mielőtt a gyerek internetezni kezdene, megbeszélik, hogy mire ügyeljen, mit fog csinálni. A böngészési előzményeket csak a szülők 24 százaléka ellenőrzi, míg a tartalomszűrést csak 12 százalék aktiválja, annak ellenére, hogy az összes megkérdezett szülő 74 százaléka ismeri ezt a funkciót.
A funkciókat azért nem használják, mert a szülők bíznak abban, hogy gyermekük nem fog rosszat csinálni, tud vigyázni magára az online térben. A személyes megbeszéléseknek is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szülők, ezt mintegy a nevelés részének tekintik. Az adatok elég egyértelmű képet mutatnak: szinte teljes a konszenzus a szülők körében, hogy gyermekük az internetet biztonságosan használja. A gyermek életkorának emelkedésével párhuzamosan ez a vélemény még dominánsabb is. Jellemzően többen aggódnak amiatt, hogy a gyerek túl sokat internetezik (19%) mint amiatt, hogy extrém nézeteket propagáló tartalmak lehetnek rá hatással (8 százalék).
Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a gyermekek a zaklatók és gyűlöletkeltők célpontjaivá válnak. A kutatás szerint a gyerekek közel negyede látott olyan tartalmat az elmúlt egy évben, amely egy csoport ellen keltett gyűlöletet származása, bőrszíne, szexuális orientációja miatt, a 15-16 éveseknek egyenesen 37% százaléka tapasztalt ilyesmit, de a 11-12 évesek 13 százaléka is.
A gyerekek negyede számolt be olyan megnyilvánulásról, amit személyére irányuló zaklatásnak, megfélemlítésnek érzékelt ebben az időszakban, itt is a 15-16 évesek, közülük is a lányok voltak leginkább érintettek: 27 százalékuk. De a legfiatalabb korosztály sem érintetlen: a 7-8 éveseknél már egy százalékuk számolt be személyét érő zaklatásról.
A teljes kutatás innen letölthető!
- A vizsgált korosztály életkorilag elsősorban az általános iskolai képzéshez tartozik: a mintában szereplő gyermekek 78%-a általános iskolás. A többiek középiskolai képzéshez kapcsolódó intézményben tanulnak (gimnázium: 9%, szakgimnázium: 7%, szakközépiskola (szakiskola): 4%.) Néhányan még óvodások (1%), vagy már kiléptek a kötelező iskolai képzésből (1%).
- A felmérésben szereplő gyermekek 82%-a él kétszülős családban, 18%-nyian pedig csonka (egyszülős) családban.
- A gyermekek 47%-a olyan családban él, ahol rajtuk kívül nincs más kiskorú gyermek. 53%-nak van kiskorú testvére, 35%-nak egy, 12%-nak kettő, 6%-nak pedig három vagy több.
- A felmérésben szereplő felnőtt válaszadók demográfiai profilja viszonylag hasonló. A válaszadók 78%-a nő (édesanya: 76%, nevelőanya: 1%, nagymama: 1%). Életkorilag a válaszadók elsősorban a 30-50-es korosztályból rekrutálódnak (90%).
- Az országos reprezentatív mintának köszönhetően egyéb jellemzők alapján (a válaszadó felnőttek iskolázottsági szintje, gazdasági aktivitása, anyagi-jövedelmi helyzete, stb.) a minta az elvárásoknak megfelelően rétegzett, strukturált.
