Kép:Pixabay

Nagyanyáink idejében az a volt a norma, hogy minden fillérnek megvolt a helye. Az adósság szégyen volt, és a többség kicsiből, de jól beosztva élt. Ez a szokás a 2. világháború után fokozatosan szertefoszlott, és a rendszerváltás utánra elérkeztünk csaknem az ellentétéig. A modern nyugati életvitel lényege, hogy mindent megvehetünk magunknak, ami csak eszünkbe jut, és az otthonunk (természetesen saját tulajdon!) minden fényűzést biztosít: van benne profi konyha, jakuzzi, szauna, nagyképernyős televízió – és mindemellett persze jut még évenkénti több külföldi nyaralásra is. Bár ezt az életvitelt egyre többen nem engedhetik meg maguknak, mégis, sokakban él az a feltételezés, hogy aki nem így él, az nem sikeres ember.

Ez a fényűző életvitel egyben azzal is jár, hogy megtanultunk vakká válni a kiadásainkra, és nem foglalkozunk azzal, hogy a jelenben való tékozlás sokszor a jövőbeli erőforrásaink terhére megy. Ezért ma meglehetősen furcsának hat, ha valaki forintra követi a kiadásait, az efféle pénzügyi viselkedésnek ugyanis óriási az ellenszele. Ez az „ellenszél” nem más, mint a fogyasztói kultúra.

A fogyasztói kultúra fő üzenete: „Költsünk el minél több pénzt!”A fogyasztói kultúra a reklámokon keresztül percenként efféle üzenetekkel bombáz minket: Mert megérdemlem. Kényeztesse magát otthonában. Kényelem felsőfokon. Mert ez nekem jár. A mögöttes üzenet az, hogy az embernek bármennyi pénze van, azt úgyis kiszedik a zsebéből, hiszen mindig lesz olyan termék vagy szolgáltatás, ami még kényelmesebbé és élvezetesebbé teheti az életet.

A szüntelen költekezésre épülő életmódnak több ellentéte is van, például a természetvédelem, az újrahasznosítás (recycling) vagy a lassú étkezés (slow food). És ilyen a pénzügyi intelligencia is.

A pénzügyi intelligencia az azonnali kényelem helyett késleltetni tanít. A most helyett a jövő felé fordítja a figyelmünket. És itt jön be a képbe a kiadások követése. A kiadások pontos követése ugyanis olyan, mint az orvosnál a vérvétel: megadja számunkra a pénzügyi diagnózist. Ennek alapján lehet elkezdeni egyáltalán arról morfondírozni, hogy mi lehet a bajom, és vajon milyen kúra segítene rajtam. Aki ugyanis követi a kiadásait, elkerülhetetlenül szembesül azzal, hogy mennyi fölösleges dologra ad ki pénzt, és hogy valójában mennyi tartaléka van (amit kezdetnek például a pénzügyi önfejlesztésébe fektethetne).

A kiadások követésének számos módja van:

• Lehet írni naponta, hetente vagy minden hónap végén.
• Lehet vezetni kockás füzetben, Excel táblázatban vagy mobiltelefonos applikációban.

A kiadások követése óriási, semmi mással nem pótolható pénzügyi önismeretet ad és önfegyelemre tanít. Ha tetszik, ha nem (általában nem…), feketén-fehéren megmutatja, hogy milyen irányban kell változnunk. Változás nélkül nincs eredmény. És egy záró gondolat: a pénzügyei rendbetételével érdemes addig foglalkoznia, amíg nem üt be a krach egy betegség, válás, felmondás vagy nyugdíjba vonulás miatt. Utána ugyanis jó eséllyel már sokkal nehezebb lesz.