A várt elmozdulás első jele lehet a biztosítási termékekkel foglalkozó tanácsadók számának a növekedése áprilisban. „Ez minden jel szerint összefügg a nyugdíjbiztosítási konstrukciók iránti érdeklődés jelentős élénkülésével” – hívja fel a figyelmet Biczi Orsolya, a Budapest Prime alapító, ügyvezetője.
A nyugdíjbiztosítási konstrukciókra az idén hatályba lépett speciális adózási kedvezmény irányította rá a közvélemény figyelmét: 2014. január 1.-je óta az e célra befizetett összeg 20 százaléka személyi jövedelemadó (szja) kedvezményként jár a befizetőnek, az adójóváírás maximum évi 130 ezer forint lehet és a 2013. december 31. után kötött nyugdíjbiztosításokra vehető igénybe. Ezzel a nyugdíjcélú biztosítás is hasonló kedvezményt kapott, mint más, a nyugdíjas évekre gondoló konstrukciók, így a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) vagy az önkéntes nyugdíj-pénztári befizetések. „Az így már adókedvezménnyel támogatott biztosítási termékekkel foglalkozó ügynökségek, alkusz cégek, biztosítók érzik a megnövekedett érdeklődést a termék iránt, a kurrens konstrukciók megléte pedig az értékesítési munka vonzerejét is növeli” – mutat rá Biczi, hozzátéve: az már látszik is, hogy a tanácsadók száma az országban elmozdult a holtpontról. Ezzel pedig gyarapodik azoknak is a tábora, akik aktívan tesznek idősebb koruk biztonságának a megteremtéséért.
Óriási szükség is van erre. Magyarországon az öngondoskodás még egyáltalán nem vált a szélesebb tömegek mindennapjainak a részévé. Így azzal is kevesen foglalkoznak tevőlegesen, hogy bebiztosítsák magukat idős korukra. Pedig több olyan trend érvényesül napjainkban Magyarországon, amelyek még egyenként is komoly problémákat okozhatnak a jövőben nyugdíjba vonulók számára.
Évek óta igaz, de egyre nyilvánvalóbb és erőteljesebb trend, hogy mind kevesebb ember tart el mind többet. Más szóval: egyre kevesebb az állam által elosztható nyugdíjtömeg. Az ok összetett, szerepe van benne a társadalom elöregedésének, a (kényszer)vállalkozók kiugróan magas számának, a közmunkarendszer szélesedésének, s a szürke- és fekete gazdaságban dolgozók magas számának. Néhány kiragadott adat: statisztikák szerint csak egyéni vállalkozóból van legalább 400 ezer, s majd ennyi a mikro- és közepes vállalkozások száma. Vagy: a közmunkások száma durván 300 ezer volt az elmúlt időszakban. Ám az e három kategóriába tartozók vagy nem, vagy csak minimális hozzájárulást fizetnek, tudnak fizetni a közös kasszába. Ami a ma befizetők sok-sok százezres táborának saját nyugdíjas éveinek a kilátásait is rontja: nekik maguknak sem lesz majd megfelelő nyugdíjuk, ha lesz egyáltalán.
Várhatjuk –e az államtól, hogy megoldja?
Mindennek ellenére Magyarországon a lakosságnak viszonylag csak egy szűk rétege az, amelyik képes és hajlandó is tenni azért, hogy majdan, idősebb korában legyen az állami nyugdíját kiegészítő, ezáltal biztos megélhetést jelentő megtakarítása. Vélhetően a rendszerváltásig eltelt 50 év hatása, hogy vakon bízunk az „államban”, ahonnan a támaszt, a segítséget várjuk – nem csak nyugdíjügyben.
Pedig a nálunk fejlettebb országokban már bebizonyosodott: védelem csak oly módon létezhet, hogy jó előre felkészülünk minden várható dologra – akár a jövedelmünk csökkenésére, akár nyugdíjas éveinkre.
Romló nyugdíj kilátások
A 2008-as válság kitörése óta egyre többen veszítették el a munkahelyüket, miközben kevesebb új állást hoztak létre a már megtelepedett vagy újonnan bejövő cégek, mint ahányat bezártak mások. A válság előtti utolsó „békeévben”, 2007-ben a munkanélküliségi ráta 7,4 százalék volt, míg 2013 végén 10,2 százalékosat regisztrált a Központi Statisztikai Hivatal. Szakértők, elemzők szerint ráadásul ez torz adat, mivel a hazai munkavállalók közé számítják azokat a külföldön munkát vállaló magyarokat, akiknek továbbra is megmarad magyarországi bejelentett lakhelyük, továbbá a közmunkásokat is. Ennek ellenére sem volt nagy elmozdulás a foglalkoztatásban, amely a 2007-es 50,9 százalékról 2013 év végére csupán 51,6 százalékra bővült. Ráadásul a munka törvénykönyvének módosulása miatt csökkent a munkavállalók jog által kínált védelme, még a közvetlenül a nyugdíj előtt állók esetében is. Mindez azt eredményezi, hogy a munka nélkül maradók nyugdíjas éveinek a kilátásai romlanak.
Az öngondoskodás a megoldás
Az öngondoskodás nálunk fejlettebb országokban – az adott pénzügyi kultúra fejlettségének a függvényében persze – jóval előbbre jár. Vannak, akik idősebb koruk anyagi biztonságukat különböző termékek, konstrukciók révén igyekeznek megteremteni, míg mások ezeknek a termékeknek az értékesítését felvállalva teremtik elő az öngondoskodáshoz szükséges plusz forrásokat. Tehát olyan a kezdetekben akár csak kiegészítőnek szánt – mellékfoglalkozást keresnek, amely hozzájárul a több lábon állás megteremtéséhez, segít átvészelni a lehetséges nehéz időket, megteremti az alapját az esetlegesen szükségessé váló teljes váltáshoz is.
