Csupa szörnyű hírrel vannak tele a weboldalak, infláció, kamatemelési sorozat, háború, gazdasági lassulás, lezárások Kínában a koronavírus miatt, észak-koreai rakétakísérletetek. Az ember legszívesebben konzerveket és ivóvizet vásárolna nagy tételben, nem pedig részvényeket. Tényleg ennyire rossz a helyzet?

A helyzet valóban nem jó, ezt mutatja az is, hogy a nagy tőzsdeindexek éppen lefelé mutató trendben vannak. Akár az amerikai S&P 500 indexet, akár a német DAX-ot nézzük, ezt a félelmet tükrözik.

Az igazi nagy tőzsdei összeomlások azonban jóval nagyobbak, negyven-ötven százalékos esést is szoktak produkálni, amitől még nagyon messze vagyunk.

Valóban, az elmúlt három-négy évben nagy emelkedésen vannak túl a tőzsdék, messziről nézve még fent vagyunk. Főleg az amerikai tőzsdének köszönhető ez, ahol a profitok a legnagyobb cégek esetében – a FAANMG (Facebook, Amazon, Apple, Netflix, Microsoft, Googe) részvényekre gondolok elsősorban – megtöbbszöröződtek, miközben az alternatívát jelentő kamatok is alacsonyan voltak. Utóbbi biztosan megváltozott, a magas infláció, az emelkedő kötvényhozamok és jegybanki kamatemelések már velünk vannak.

Ezek a FAANMG részvények az S&P 500 indexnek körülbelül a negyedét, a Nasdaq indexének pedig a felét teszik ki. Az a nagy kérdés, amiről még keveset tudunk, és szerintem a piac is ezt találgatja, hogy mekkora lesz a profitcsökkenés a tőzsde szempontjából legfontosabb vállalatok körében. Kérdés, hogy át tudják-e hárítani a növekvő költségeket. Lesznek, akik képesek erre, lesznek, akik nem, utóbbiak esetében csökkenő profitokra számíthatunk.

Az Egyesült Államokban a kisvállalatok körében 30 százalék mondta azt legutóbb, hogy az infláció a legnagyobb problémája, ők valószínűleg a profitcsökkenéstől tartva nyilatkozták ezt. Ezzel szemben 2019-ben senki nem nyilatkozott inflációs problémákról.

Mégis mitől függ az, hogy ennek az inflációs folyamatnak ki lesz a nyertese, és ki lesz a vesztese?

Meg lehet nézni, hogy a múltban hasonló helyzetben mely szektorok voltak nyertesek és vesztesek. Nyertesek voltak például az egészségügy vagy a kis értékű árut termelő fogyasztási cikk gyártók. Ezek meg tudják védeni a profitmarzsukat, egyszerűen azért, mert van olyan alkuerejük, hogy ezt megtegyék. Ezek az iparágak a defenzív szektorokhoz tartoznak. A fogyasztó magasabb árat is hajlandó, kénytelen megfizetni a gyógyszerekért, de jó példa erre az élelmiszer is.

Ezzel szemben például az autógyártó szektor kockázata jóval nagyobb, mert ilyenkor az emberek elhalasztják az opcionális, de nagyobb beruházásaikat. Érdemes ezeken túl kiemelni az energiaszektor különleges helyzetét is, ahol akár a keresleti, akár a kínálati oldali változások komoly áringadozásokat okoznak. Ez a szektor most virágzó időszakát éli a magas energiaárak miatt, bár nem tudni pontosan, hogy meddig.

A legtöbb ágazatban azonban jól működik a piacgazdaság, éles piaci verseny van. A verseny következtében lehetséges, hogy sokan nem képesek árat emelni?

A gazdasági lassulás mindenkinek rossz, és egyes ágazatokban a verseny miatt már most is nagyon alacsonyra csökkentek az árrések. De azokban az ágazatokban, ahol a fogyasztó a gazdasági lassulás miatt sem fogja vissza a keresletét, sokkal jobb esélyei vannak a cégeknek.

Meddig maradhat magas az infláció? Jöhetnek újabb inflációs sokkok, mint eddig a termelésben jelentkező szűk keresztmetszetek vagy a nyersanyagok áremelkedése?

Szerintem az infláció túl van becsülve, valamikor a közeljövőben fordulat jöhet és csökkenésnek indulhat. (Az interjú után érkezett amerikai inflációs adat már szerény csökkenést mutatott – a szerkesztő.)

A jelenleg hét és tíz százalék közötti inflációnak a világ vezető gazdaságaiban csökkennie kell, már csak a bázishatás miatt is. Tavaly nagyjából ilyenkor jelentkeztek olyan árváltozások, amelyek a pénzromlást nagyon megdobták.

A szűk keresztmetszetek közül javulhat például a chiphiány. Ez ugyanis már nem új probléma, és közben a világ három legnagyobb gyártója, a Taiwan Semiconductor, a dél-koreai Samsung és az észak-amerikai Intel is óriási összegeket költöttek fejlesztésre. A beruházások csak másfél-két évvel később érnek be, de ez már nincs olyan messze.

Ezek az egyedi tényezők a kínálati oldalon, párosulva egy gazdasági lassulással, visszavethetik az inflációt. Ami nem azt jelenti, hogy oda térünk vissza, ahol a 2010-es évek közepén voltunk, a nulla körüli inflációhoz. De a mostani magas értékek vissza fognak esni.