Csaknem egy évtizeddel ezelőtt, a fintech startupok hajnalán a pénzintézetek gyors és elkerülhetetlen eltűnésétől volt hangos a média. Ennek ellenére a bankok továbbra is itt vannak, és a trónkövetelő vállalkozások kevés kivételtől eltekintve levetkőzték a kezdeti hübriszt, együttműködésbe kezdtek az eltörölni kívánt vetélytársakkal, vagy eltűntek a süllyesztőben, esetleg továbbra is a jelentéktelenség határán egyensúlyoznak. Az insurtech vállalkozások, úgy tűnik, elkerülik ezt a csapdát, mert bár ezúttal is vannak a meglévő status quót felrúgni kívánó szereplők, a többség leginkább biztosítói partnereket keres.
Ami azt illeti, ezekre az együttműködésekre már nagyobb szükségük van, mint pénzre, tekintve hogy az insurtech ágazatba már a tavalyi évben is kétmilliárd dollár befektetés érkezett, és még messze nem ért a csúcsra a befektetési kedv. Habár a nyilvánosság figyelme jellemzően mindig azokra az újdonságokra irányul, amelyek a jelenlegi üzleti modell leváltását tűzték ki célul, lényegesen több olyan startup létezik, amelyik a mostani értéklánc egy-egy szegletét igyekszik korszerűsíteni, nyereségesebbé tenni. Egyértelműen az utóbbi csoportba tartozók azok, amelyek természetes partnerei lehetnek egy hagyományos szereplőnek, de a biztosítónak is alaposan fel kell készülnie annak kiválasztására, hogy kikkel működjenek együtt. Mivel ezek a partnerségek alapvetően nem befektetések – legalábbis nem elsősorban anyagi jellegűek –, a biztosítónak érdemes alaposan felmérni jelenlegi üzletmenetének gyenge pontjait, rosszul teljesítő szegmenseit, azon gyakran jelentkező ügyféligényeket, melyeket nem tud kielégíteni, és ennek megfelelően szétnézni a rendelkezésre álló insurtech startupok között.
Bármi is legyen a kitűzött közös cél, az esetek 99 százalékában az adatok köre lesz az első terület, ami súrlódást fog okozni a két fél között. A jellemzően technológiai beállítottságú insurtech vállalat képviselői csak nehezen fogják megérteni, miért ódzkodik annyira a biztosító attól, hogy például kárigény adatbázisát minden további nélkül elérhetővé tegye számukra, ugyanakkor könnyen lehet, hogy ennek az adatbázisnak csak egy nagyon specifikus szeletére lenne szükség, aminek kiadása önmagában nem jelentene – se vélt, sem valós – veszélyt a biztosító számára. A tárgyalás azonban nehezen jut el ennek felismeréséig, ha az egyik fél túlságosan követelőző, míg a másik határozottan elzárkózik.
Ha minden az ideális, vagy ahhoz közelítő forgatókönyv szerint zajlik, mindenki megkapja amit akar. A fogyasztók új lehetőségeket és szolgáltatásokat, a biztosító korszerű technológiát, az insurtech pedig lehetőséget arra, hogy megoldásait továbbfejlessze, a tökéletességig csiszolja. Ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy minden marad a régiben, sőt. Ahogy a világunk rohamosan változik, úgy változnak vele a kockázatok is, és annak a módja is, ahogy ezeket felmérjük, beárazzuk, adott esetben megtérítjük. Ez a változás elkerülhetetlen, az insurtech vállalkozásokkal való partnerségnek köszönhetően azonban a biztosítóknak lehetőségük nyílik arra, hogy ennek a változásnak az alakítói, és ne elszenvedői legyenek.
(Forrás: Biztosítási Szemle)