A cégek minél alacsonyabb összegre és szűkebb fedezetre kötnek biztosítást tevékenységükre, vagyonukra egyaránt. A felelősségbiztosítások terén a helyzet siralmas, és az ingatlanbiztosítások is messze elmaradnak az elvárható szinttől. A különböző kormányzati programokban hangsúlyos szerepet kap a kkv-k támogatása működési feltételeik és versenyképességük javítása érdekében, de biztosításokról egyik programban sincs szó. A szemléletmóddal van gond Skonda Mária, a Victoria Volksbanken Biztosítótársaságok vezérigazgató-helyettese szerint.

Országos kockázatközösség

A gazdaság minden szereplőjének - az államnak, a társadalomnak, a vállalkozás tulajdonosának és dolgozóinak egyaránt - az lenne az érdeke, hogy a vállalatok biztonságosan működjenek.

- Minden cég a nemzetgazdasági kockázatközösség része. Nem elvárható, hogy kár esetén a bajba jutottért kizárólag az állam álljon helyt az állampolgárok adóforintjaiból. A biztosítást úgy kell felfogni, mint a bankhitelt: saját erő nélkül egyetlen bank sem ad pénzt. Biztosítás esetében a havi díj a saját erő. Csakhogy miközben a vállalkozások a tőkehiány orvoslása érdekében hajlandók áldozatokra is, biztosítást legfeljebb akkor kötnek, ha muszáj. A hazai kkv-k biztosítási portfóliója leginkább a hitelek mellé a bankok által előírt kötelező konstrukciókból áll - vázolja a helyzetet a vezérigazgató-helyettes.

A pénzintézetek a nagy összegű hitelek folyósításához gyakran előírnak a vállalatalapítókra és/vagy a menedzsmentre kötött élet- vagy balesetbiztosítást, sok esetben telephely-biztosítást. Az alap-veszélynemeket lefedő biztosításra pedig szinte bármelyik kölcsön odaítéléséhez szükség van.

- A banki kölcsönhöz kapcsolódó elvárásoknak megfelelő módozatok sokszor nem elégítik ki teljes mértékben a cégek biztosítási igényeit, de ez csak egy esetlegesen bekövetkezett kár kapcsán derül ki. Jobb esetben a tulajdonosok a valóságnak megfelelően tisztában vannak a vállalkozásukat fenyegető veszélyekkel és azok következményeivel, így egyedi igényeikre szabott biztosítási termékeket keresnek a piacon - mondja Kirchknopf Gábor, az UNIQA Biztosító Zrt. vagyonbiztosítási területvezetője.

A vállalkozások jelentős része viszont úgy érzi: ez is csak egy újabb tétel, amelyet fizetnie kell. Kevesen látják be, hogy biztosításra valóban szükségük van. Skonda Mária szerint gazdaságpolitikai érdek, hogy a kialakult szemlélet változzon, akár állami ösztönzők - adó- és járuléktámogatások - segítségével. A kis- és középvállalkozások teljes körű kockázatelemzése és a rizikófaktorok megosztása társadalmi elvárássá kell, hogy váljon. Ez a szemlélet már jellemző Nyugat-Európában, de nálunk nem. Holott ez is öngondoskodás, ha nem is a magánember szintjén.

Veszélyes spórolás

Az egyik legszembetűnőbb különbség a hazai és európai cégbiztosítási gyakorlatban a felelősségbiztosítás, amely Magyarországon hiánycikk. Kevés biztosító kínál ilyen terméket, és több, amely megpróbálta, azóta kivonult a piacról. Szakemberek szerint ennek az az oka, hogy nem áll rendelkezésre elegendő adatsor a valódi kockázat kiszámításához. A hazai jogszabályok szintén nem szolgálják a szektor fejlődését. Holott bárki, aki szolgáltatást nyújt vagy gyárt, köteles lenne felelősséget vállalni a hitelezőivel, vevőivel, szállítóival és más partnereivel szemben. Ezzel ellentétben, egyes vállalatok éppen a válság hatására vetették ki a biztosítási csomagból a döntési hibát lefedő vezetői felelősségbiztosítást.

A válság máskülönben sem használt a kkv-k biztosításainak, nem véletlen, hogy a társaságok kevesebb új szerződést kötnek mostanában. Legtöbben a vállalkozás napi működését nem befolyásoló területeken próbálnak megtakarítani: megszüntetik a munkavállalók számára kötött csoportos balesetbiztosítást - holott ez járulékmentesen adható béren kívüli juttatás - vagy a menedzserbiztosítást. Pedig lassanként Magyarországon is egyre tudatosabbá válnak a dolgozók, és gyakrabban érvényesítik jogaikat a vásárlók. Legalábbis ezt tükrözi a munkaügyi perek növekvő száma.

Bóna Katalin, az Union Biztosító életbiztosítási ügyvezető igazgatója a 2011. május 1-jétől életbe lépő táppénzrendszerre vonatkozó szabályok módosítására hívja fel a figyelmet. Ennek értelmében a korábbi maximum napi 10 ezer 400 forintos plafon a felére, 5200 forintra csökken. A kormány célja egyértelműen a betegállományban töltött napok csökkentése, munkavállalói oldalon ugyanakkor a változás okozhat majd nehézségeket. Ezért akár felértékelődhet a munkáltató által kötött csoportos konstrukció szerepe, ami a dolgozók lojalitását is növelheti.