Két élethelyzetet lehet megkülönböztetni a nyugdíjpénztári tagok körében: aktív vagy nyugdíjas. Az aktív, tehát még dolgozó pénztártag először tíz év után férhet hozzá megtakarításaihoz, ám ezzel csökkenti nyugdíjkori megtakarításait. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a nyugdíjpénztári megtakarítás nem unit-link típusú biztosítási termék, és nem is egy tízéves futamidejű betét, hogy kötelező lenne felvenni adott idő elteltével; itt a pénzfelvétel választható lehetőség, s a további felhasználás módját is mérlegelni kell.

Lehetséges stratégiák

A felhalmozott tőkét a pénztárból kivenni, s más, esetleg banki befektetésbe tenni nem a legjobb megoldás, hiszen a banki befektetések kamatadó-kötelesek, és azt is fontos tudni, hogy aktív korban a pénztárba befizetett tőke felvétele adóköteles. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló, ha nem nyugdíjcélra használja fel, köteles megfizetni az adókat és a járulékokat a munkáltató által adómentesen nyújtott befizetések után ugyanúgy, mint ha bruttó bérként kapta volna meg az összeget.

Van azonban egy adómegtakarításra lehetőséget nyújtó formája is annak, ha a még aktív tag tízéves tagság után felveszi a tagdíját: az adómentesen felvehető hozamot felveszi, és még ugyanabban az évben mint egyéni befizetést (az adókedvezményre vonatkozó limitek figyelembevételével) visszafizeti az egyéni számlára. Ez esetben ebből csak a működési költséget vonják le, és a befizetett összeg 30 százaléka pedig adókedvezményként visszaigényelve a megtakarítást növeli (lásd keretes írásunkat). Az adómentes megtakarításhoz való hozzáférést, illetve mozgatást mindenképpen érdemes azonban megfontolni. Elképzelhető ugyanis, hogy aktuális pénzügyi helyzetében a pénztártag jobban jár egy hitellel, mint ha felveszi a nyugdíjas éveire félrerakott összeget, hiszen szerencsés esetben ez jóval hosszabb periódus mondjuk egy plazmatévé élettartamánál vagy egy karibi nyaralásnál.

A nyugdíjas kort elérő pénztártagok háromféle módon juthatnak hozzá megtakarításaikhoz: vagy egy összegben felveszik, vagy adott összegű és időtartamú - havi vagy éves - járadékfizetést kérnek, vagy a kettő kombinációját választják. A hosszú évek során félretett pénz felhasználását érdemes gondosan megtervezni, ebben segíthet a pénztárak ügyfélszolgálata is.

Nyugdíj egy összegben

Az adatok azonban nem azt mutatják, hogy a pénztártagok tudatos stratégiát dolgoznának ki pénzári megtakarításaik felhasználására. Mint az az Aranykor Nyugdíjpénztár felméréséből kiderül: a nyugdíjkorhatárt elérő pénztártagok szinte kivétel nélkül - 99 százalékban - az egyösszegű kifizetés mellett döntenek a járadékszolgáltatással szemben, annak ellenére, hogy utóbbi számos előnyt biztosítana számukra. A tízéves tagság utáni kifizetés lehetőségével élők háromnegyede a számla hozamtartalmára irányuló részletkifizetést igényelt 2007-ben, a teljes összeget felvevők aránya pedig meghaladta a 25 százalékot, egy részük pénztári tagságát is megszüntette. Aggasztó, hogy ez utóbbiak körében éppen annak a negyvenes korosztálynak az aránya magas, amely számára amúgy kulcsfontosságú lesz majd a nyugdíjcélú megtakarítás a megfelelő időskori életszínvonal biztosítása érdekében.

A megtakarítások egyösszegű felvételének kiemelkedő népszerűsége több okra vezethető vissza Kulyassa Krisztina, az Aranykor Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója szerint. Egyrészt a nyugdíjkorhatárt mostanában elérők ilyen formában jellemzően rövidebb távon, 12-14 éven át takarékoskodtak - hiszen korábban számukra ez a megtakarítási forma nem volt elérhető -, az így összegyűjtött pénz pedig egy összegben jóval vonzóbb, mint havi csekély összegű részletekben. Másrészt sokan a nyugdíjba vonulás előtt szeretnének még egy-egy nagyobb beruházást - például lakásfelújítást, autóvásárlást - elvégezni, s ennek költségeit ily módon fedezik.

A teljes cikk a Piac és Profit júliusi-augusztusi számában olvasható.