Vállalkozni csodálatos. Vállalkozni rettenetes. És valamiért ebből a kettőből csak az egyikre koncentrálunk - pedig mindkettőre egyenlő arányban kellene. Miért érdemes előre megrettenni a töretlen optimizmus helyett? Mert akkor később már nincs mitől félnünk. Hogy nem beszélünk a levegőbe, azt több kutatás is igazolta: ha például vizsgahelyzet előtt a vizsgázóknak elmondják, hogy a félelem és  a vizsgadrukk természetes velejárói a helyzetnek, akkor a vizsgázók lényegesen jobban teljesítenek. Tehát most ijesztgetünk egy kicsit, angyali jóindulattal. Mert a bukás a vállalkozás természetes eleme. Világviszonylatban a vállalkozások közel 70%-a szűnik meg az indulástól számított 18 hónapon belül, azaz közel olyan arányban hullanak el, mint a vadon született oroszlánkölykök.

Összeszedjük egy sorozatban azokat a fő okokat, amik előrevetítik a botladozást vagy akár bukást, még mielőtt nekikezdene valaki a vállalkozásnak.

Kép:FreeDigitalPhotos.net/kanate

1. ok: számolási hiba

Gyakori tévhit, hogy a bukás első oka a tőkehiány. Valójában azonban tervezési hibáról van szó: sokan indulnak el úgy, hogy nincs megfelelő tőkéjük, és nem is számolnak utána, mennyi lenne a megfelelő. Azzal a tudattal indulnak ugyanis neki, hogy ha egyszer belekezdnek, akkor nem fognak bukni - és ez a gondolkodás vezet oda, hogy nem képesek finanszírozni a botladozás költségeit. Mert botladozás mindig lesz, és sajnos költségekkel is jár.

Hogyan kerüljük el?

A szükséges kezdőtőke az az összeg, ami a vállalkozás biztonságos elindításához ÉS nyereségesbe fordulásához szükséges. A szükséges időkeret iparágfüggő. Tehát nem elég azzal számolni, hogy mennyi pénz kell arra, hogy felállítsuk a céget, azt az is be kell kalkulálnunk, hogy mennyi tőke kell ahhoz, hogy túléljük a bevezetés időszakát. Vagyis azt kell kiszámolni, hogy mikor lesz stabilan több a bevétel, mint a kiadás - majd ezt a hónapban kifejezett számot meg kell szorozni kettővel - ökölszabály szerint körülbelül ennyire becsülik túl a lehetőségeiket a kezdő vállalkozók.(Az Apple-től sok mindent tanulhat egy vállalkozó, de többek között azt is, hogy tartalékra márpedig szükség van.)

A számítás pénzügyi részét cash-flow alapon kell végezni, azaz azt kell figyelni, hogy a céges bankszámlára érkező és onnan kimenő összegek minden esetben pozitív egyenleget hagyjanak a hónap végére (pozitív cash-flow). Amíg a kiadások többet emésztenek fel, mint amennyi bevételünk van, addig tőkéből kell finanszírozni a hiányt, azaz ez ugyan a bankszámlán pozitív oldalon jelenik meg, valójában majd a negatív oldalhoz számoljuk, mert a saját zsebünkből egyszer ki kellett venni, hogy betegyük a cégbe, és vissza egyelőre nem nagyon jön. Akkor lehet megnyugodni, ha az addig befektetett összes tőke (- oldal) és az addig elért összes bevétel (+ oldal) eléri, sőt, meghaladja a nullát. És akkor lehet ünnepelni, ha ezután is felfelé halad a görbe, azaz a bevételek töretlenül meghaladják a kiadásokat.

A nagy csapda

Gyakran, nagyon gyakran nem sikerül a fenti mutatvány, azaz bukik a cég. A nagy csapda az, hogy a személyes cash-flownak ezután is pozitívban kell maradnia. Itt nyer értelmet az, hogy a befektetett tőke a negatív oldalon számolódik: a saját zsebünkből vettük ki. Azaz a kibővített képlet így néz ki:

Annyi kezdőtőkére van szükség, hogy

•   tudjuk finanszírozni a cég első x hónapját és fenntartani a pozitív cash-flow-t ÉS
•   bukás esetén legyen 3-6 hónapnyi biztos megélhetésünk, hogy új állást találhassunk, vagy új céget indíthassunk.

Menni fog? Akkor hajrá. A sorozatot folytatjuk.

Hűvös Ágnes business coach Megoldás.Most