Már fairek a bankok - de mit is jelent ez?

Egy a Magyar Nemzeti Banknak készített tanulmány szerint (Nagy Márton–Vonnák Balázs: Egy jól működő magyar bankrendszer tíz ismérve) a fair bankokhoz egymással versengő bankrendszerre van szükség, amely tisztességes profitot termel, és annak nagyobb része vissza is folyik magába a bankrendszerbe, amely így önmagát finanszírozva képessé válhat arra, hogy folyamatosan és gördülékenyen ki tudja szolgálni a gazdaság mindenkori hiteligényét. A fair bank egyszerre lenne hatékony és átlátható, állapítja meg a szerzőpáros.

A kontinentális európai és a szigorúbb brit szabályozás szerint a fair bank nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nem akarom az ügyfelemet átverni értékaránytalan árazással, valamint hogy a bank képes az ügyfele érdekeit képviselni akár vele szemben is.

Múlt és jelen

A pénzintézetekre a legtöbb ember úgy tekintett mostanáig, hogy nincs más feladatuk, mint hogy betéteket gyűjtsenek és hitelezzenek. A teljesítményüket is főképp annak alapján ítélték meg, hogy mennyire képesek maximalizálni a pénzügyi eszközeiket, mekkora nyereséget könyvelnek el a befektetési döntéseiken, mekkora profitot realizálnak a hitelkihelyezéseken. Az innovatív – főképp profitmaximalizálásra törekvő – termékfejlesztés és a kockázatok sikeres porlasztása is fontos ismérve a hagyományos banknak.

Miközben a pénzintézetek működése és kockázatkezelése egyre komplexebbé és szofisztikáltabbá vált, az ügyfelek informatikai adatokká silányultak a szoftveres elbíráló rendszerekben. Sem a transzparens működést, sem a nyílt kommunikációt nem kérte számon senki a biztosítókon, a hitelintézeteken, sem a befektetési szolgáltatókon. Mintahogyan azt sem, hogy felelősen működnek-e, törődnek-e azzal, hogy az adós hosszú távon is képes lesz-e a törlesztésre, vagy hogy a betéteseik pénzéből milyen üzleteket finanszíroznak.

A 2008-as válságot követően aztán sok országban fókuszba került a bankok tisztességes viselkedésének kérdése, Magyarországon pedig legfőképpen a devizahitelezés kapcsán váltak a bírálat tárgyává.

A tavaly év végén elfogadott jogszabállyal egy alapjában véve fogyasztóvédelmi törvénnyel szeretnék kikényszeríteni a hazai bankok tisztességes működését. A jogszabály elsősorban a lakosság fogyasztási hiteleinek átlátható, apró betűk nélküli árazási rendszeréről szól, illetve a Magyar Nemzeti Bank mint felügyeleti szerv jogkörét erősíti. A kormány a nyilatkozatok szerint elsősorban a német és osztrák gyakorlatot tanulmányozta, és – ahogy Répássy Róbert államtitkár fogalmazott egy tévéműsorban – a fogyasztóvédelmi szabályoknál, különösen, ami a hitelezésre vonatkozik, szeretnének más európai uniós országokhoz képest akár szigorúbb környezetet létrehozni.

Etikus vagy fair?

A köznyelvben gyakran keveredik az etikus bank és a fair bank kifejezés, valójában azonban – ahogy nem minden rovar bogár – nem az etikusság definiálja a fairséget. Egy etikus bank fair módon hitelez, de egy fair bank nem feltétlenül etikus.

– Az etikus bankok is kénytelenek likviditásmenedzsment-célból állampapírokat vásárolni. Azt kijelenthetik, hogy ők maguk nem finanszíroznak például fegyvergyártást, de azt már nem tudják garantálni, hogy az adott állam sem finanszíroz olyat, ami nem illeszkedik az etikus banki filozófiához. Ezen az áttételen keresztül tehát előfordulhat, hogy a betéteseik pénze végül nem etikus projektekbe áramlik. Ezért az etikus bank kifejezés helyett az értékalapú bankolás fogalma kezd terjedni számos országban – mutat rá Pozsonyi. Hitelezési oldalon ez azt jelenti, hogy a bank olyan projekteteket szeretne finanszírozni, amelyekről úgy ítéli meg – a pénzintézet vagy az ügyfélköre –, hogy az társadalmilag vagy környezetileg hasznos. Ez a szempont hozzáadódik a normál üzleti és hitelkockázati mérlegeléshez.

Egy értékalapú bank alapvetően szélenergiát, organikus növénytermesztést, alternatív oktatást, kulturális projekteket akar finanszírozni, vagy rövid értéklánccal dolgozó helyi termelőket a szén-dioxid-emisszió csökkentése érdekében. Ezeket a bankokat érdekli, hogy azok a projektek, amelyek az ügyfelei pénzéből létrejönnek, makrogazdasági szinten építenek vagy rombolnak. Az értékalapú bankok betéteseit pedig a kamaton túl az is motiválja, hogy a megtakarításaikból mit finanszíroznak. Sőt, a célokért akár áldozatot is képesek hozni, például megelégszenek alacsonyabb hozammal. Ezt a hozzáállást azonban felülről, törvényi úton nehéz kikényszeríteni. Talán eredményesebb, ha a kereslet alakítja a bankok viselkedését, vagy épp fordítva, a bankok termékportfóliója ébreszti fel a felelős gondolkodást, az ügyfelek körében formálva a társadalom gondolkodásmódját.

A törvény szerint a bankok tájékoztatási kötelezettsége több részből áll: először érthetően be kell mutatniuk a termékcsaládokat, majd a fogyasztó által választott termékről részletesebb tájékoztatást kell adniuk, jelzáloghitel-szerződés esetén pedig az ügyfélnek a szerződés aláírása előtt hét munkanappal meg kell kapnia a banktól a szerződés szövegét. A bankok egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos lehetőségét futamidőhöz kötötten szabályozza a kormány. A legfeljebb hároméves, fix kamatozású hitelek esetén nem kerülhet sor kamatemelésre, és a változó kamatozású kölcsönöknél is legfeljebb a referenciakamat szintje változhat, a kamatfelár nem. Három évnél hosszabb futamidő esetén a hitelezőnek legalább hároméves kamatperiódusokban előre kell rögzítenie a kamatfelárat, illetve változó kamatozás esetén a kamatot. Feltétel egy kamatváltoztatási mutató, vagyis egy objektív index meghatározása is, amelyet rögzítenek a hitelszerződésben. A teljes futamidő alatt legfeljebb ötször lehet módosítani. A díjak és a költségek egyoldalú módosítását is szabályozza a törvény. A hitelező legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett fogyasztói árindex mértékével emelheti meg a díjat, és kizárólag a szerződésben tételesen meghatározott költséget módosíthatja a költség növekedésével arányos mértékben. Mindezt a bank évente egyszer, április 1-jei hatállyal teheti.

Kérdés, hogy pusztán hatalmi szóval, felülről elérhető-e, hogy a bankok a tőlük elvárható módon tisztességesen működjenek, vagy csupán a hitelezési kedvüket veszik el így. Különösen, ha értelmezzük, hogy mit is jelent az, hogy egy bank fair módon működik.

Feladatkörök

A kormány: biztosítja a jogszabályi, intézményi hátteret.A hatóság: védi a pénzügyi közvetítést a káros jelenségektől, amelyeket a bankrendszer önmagától nem tud elhárítani.A fogyasztóvédelem: védi az ügyfelek érdekét a bankok erőfölényével szemben.A versenyhivatal: megakadályozza a piac- és versenytorzulást, szankcionálja az összejátszást.

Furcsa helyzet

– Az elsősorban önszabályozásra épülő angolszász jogszabály kulcsszava az „affordability”, azaz „megfizethetőség”. Ez azt jelenti, hogy a bankárnak tanácsadóként kell segítenie az ügyfelet, hogy csak olyan hitelt vegyen fel, amit megengedhet magának. A helyzet az, hogy a bank hitelezni akar, az ügyfélnek pedig pénzre van szüksége. Az is lehet, hogy a bemutatott dokumentumok alapján abban a pillanatban akár hitelezhető lenne, a bankárnak bizonyos esetekben mégis vissza kell utasítania a hitelkérelmet még akkor is, ha a növekedési elvárások miatt amúgy nagyon szeretne hitelezni. Arról kell meggyőződnie, hogy hosszú távon az adósságszolgálati arány az ügyfél számára mekkora kockázatot jelent – magyarázza a fair bank fogalmát Pozsonyi Gábor, a MagNet Bank vezérigazgató-helyettese, aki szerint egy így működő bank az ügyfél hosszú távú érdekeit veszi figyelembe a finanszírozásnál, még akkor is, ha az adott pillanatban a döntése miatt konfliktus keletkezik bankár és ügyfél között. Ennek érdekében egy-két kulcsváltozót kell az ügyféllel átbeszélni, megértetni: mekkora részt képvisel az adósságszolgálat a folyó jövedelméből, és mi lesz akkor, ha a jövedelme, tegyük fel, három év múlva megváltozik, illetve, hogy a hitelcél – például figyelembe véve az ingatlanpiaci volatilitást – vajon a jövőben is fog-e annyit érni, mint amennyi a tartozása.

Könnyen lehet, hogy előáll egy furcsa helyzet: az ügyfél szeretné a hitelt, a bank szeretne finanszírozni, a bankár mégis elutasítja a kérelmet, még akkor is, ha adott pillanatban akár hitelezhető lenne az igénylő, és a bankár bónusza is kárát látja az elutasított kérelemnek.

A fair bank lényege, hogy tud-e a bank adott esetben a saját rövid távú üzleti érdeke és az ügyfél rövid távú érdeke ellenében az ügyfél hosszú távú érdeke és ilyen értelemben a saját hosszú távú érdeke szerint működni. A szabályozásnak ez az időtávnyújtás lehet a feladata a szakember szerint. A brit jogrendszerben ez önszabályozó jelleggel valósul meg, a kontinentális Európában jobbára intézményi módon szabályozott.