Sokakban merülhet fel a kérdés, hogy miután egy kockázatitőke-befektető cég tulajdonosi részesedést szerzett, milyen jogokkal, milyen kötelezettségekkel és mekkora felelősséggel rendelkezik a céltársaságban – írja blogjában a Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. Természetesen a befektető társaság üzletpolitikájától is függ, milyen feltételekkel száll be egy vállalkozásba, illetve hogy milyen jogosítványokat kér a cég működésével kapcsolatban. Ráadásul sok esetben ezek az információk a vállalkozók számára csak akkor derülnek ki, amikor már érdemben előrehaladtak a kiszemelt tőkealappal folytatott tárgyalások.
Oszkó Péter, a a Portfolion Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint fontos, hogy a kockázati tőkére ne olcsó pénzként tekintsünk, ennél sokkal többet kell várni tőle. A hozamelvárások mindenhol hasonlóak, tehát a döntést az alapján kell meghozni, hogy még mit tud adni. Ha egy kockázati tőkés érdeklődik már a projekt iránt, akkor érdemes keményen tárgyalni, megtudni, hogy pontosan mit fog még kapni cserébe a cég.
A Jeremie-programok mögött álló mintegy 130 milliárd forintnyi uniós forrást kezelő cégek bár korrektek, ám intézményi befektetőként minimum százmilliós nagyságrendű befektetésekben gondolkodnak. Az ennél kisebb, néhány tízmillió forint nagyságrendű igényekre általában a megoldást az üzleti angyalok jelenthetik, akik vállalkozói, ritkábban pénzügyi intézményi háttérrel saját megtakarításaikat helyezik el cégekbe, egyúttal támogatást nyújtanak. Több évtizedes tapasztalatukért és pénzükért cserében éves 25–40% hozamot várnak el. Persze nem azonnal, hanem 3–4 éves távlatban.
A startupdate.hu horrorsztorija egy olyan term sheetet mutatott be, amely szerint a befektető bármikor (!) eladhatja a részesedését az alapítóknak, méghozzá a befektetés belső növekedési rátával (IRR) növelt értékén. Ha az alapítók nem tudnak fizetni, akkor viszont megveheti a részüket a befektető által kijelölt (és a befektető által fizetett) könyvvizsgáló által meghatározott érték 70 százalékán. Ez 100 forintra vetítve 25%-os IRR-nél ez 125 forint eladási és 70 forintos vételi árfolyam. A legijesztőbb a szerződésben azonban, hogy amennyiben a vételár (cég értéke) nem állapítható meg valamilyen okból, akkor a befektető megveheti az egészet 100 forintért.
Természetesen aki ilyen szerződést aláír, az nem való üzletembernek, azonban mindig érdemes az utolsó betűig elolvasni, mi áll a papíron, illetve ha nem világos, jogásszal értelmeztetni. Ne vesszen kárba évek kemény munkája egyetlen rossz tollvonás miatt.
A Széchenyi Tőkealap például ezzel szemben indulásának pillanatától nyilvánossá tette az együttműködés legfontosabb pontjait megalapozó befektetési ajánlat mintáját (ún. „term sheet”), amelyből a vállalkozó még az előtt megismerheti a befektető elképzeléseit, mielőtt a tárgyalási szándékot bejelentenék. Az alap minden esetben kisebbségi tulajdonosként fektet be, az EU-s egyedi engedély szerint maximum 49 százalékos mértékben, amelyhez nem társul közvetlen vállalatirányítási jogosultság – ez azonban nem minden befektetőnél van így, úgyhogy erre érdemes nagyon odafigyelni. Rémtörténet alant.
Az SZTA a cég operatív irányításába nem szól bele, ám az Európai Unió által rendelkezésre bocsátott források befektetésének egyik feltétele, hogy az alapkezelő tulajdonosként nyomon kövesse a kitűzött üzleti célok teljesítését, ehhez pedig időről időre visszajelzést kell kapnia a kiválasztott társaság gazdálkodásáról. Annak érdekében, hogy az SZTA nyomon követhesse a vállalkozás üzleti terv szerinti működését, havi riportokat kér be, egy év után pedig, amikor már kialakult egy adatszolgáltatási rend, és a gazdálkodási adatok az előrejelzéseknek megfelelően alakulnak, az ellenőrzés negyedéves időközönként történik.
Az alapot és az üzleti tervet is érintő kérdések – pl. tulajdonosi változás, vezető tisztségviselő személyének változása, jelentős méretű hitelfelvétel, meghatározott értékhatár feletti eszközértékesítés – eldöntésében az SZTA beleegyezésére is szükség van. Bizonyos kérdésekben – például az alaptőke, a tevékenységi kör vagy az üzleti terv változtatása – jogszabályok alapján vétójoga van az alapnak, ezek körét az alapító okiratban rögzítik. Ezek mindegyikét tartalmazza azonban a nyilvános term sheet, amit a potenciális ügyfél előre láthat.
Ha az üzlet rosszra fordul
Ha külső, esetleg belső okok miatt a vártnál rosszabbul megy a szekér, a megoldásba természetesen az SZTA-nak is lehet beleszólása, ugyanis a rábízott EU-s források hatékony felhasználását védenie kell. Ha negyedévről negyedévre romlik a vállalkozás teljesítménye, jelentősen elmarad az üzleti tervtől, akkor a vállalkozás szorosabb ellenőrzésével (akár havi felügyelőbizottsági ülés tartásával, vezetői konzultációval, külső szakértő felkérésével stb.) lehet a helyzeten javítani. Amikor azonban hosszú távon, például két éven keresztül tartós, legalább 25-30 százalékos árbevétel-, vagy eredménycsökkenést könyvel el a cég, az alap javaslatot tehet a menedzsment változtatására, az üzleti terv átalakítására vagy az ügyvezető elmozdítására is. Ez természetesen csak végletes állapotban történhet meg.
Végső esetben a befektetőnek végig kell gondolnia az exit lehetőségeit: hogyan léphet ki a tulajdonosi körből, hogy az a lehető legkisebb veszteséget okozza, és egyúttal lehetőséget adjon a tőkebefektetés teljes vagy részleges megmentésére. Ebben az esetben kizárólag olyan szabályos eljárás jöhet szóba, amely során egyik fél sem kerülhet egyoldalúan előnybe. Miután az alap kilép a cégből, már semmiféle kötelezettségnek nem kell eleget tennie. A kockázati tőke pontosan erről szól: ha a befektetés szabályszerűen történt, de üzletileg nem sikeres, akkor a tulajdonos a veszteség leírásával kiszáll az adott vállalkozásból, és saját vagy mögöttes felelősségvállalásnak nincsen helye.
