Dimitri Speck az Alapblog.hu újságírójának, Zentai Péternek adott interjújában elmondja, hogy minden szakértő vagyonkezelő tisztában van azzal, hogy az arany – fizikai formában történő befektetésként – nem hasonlítható sem a tőkepiacokon forgó papírokhoz, sem pedig a nyersanyagok túlnyomó többségéhez. Az értékpapírok, a nyersanyagok, az ingatlanok piacát a kereslet és a kínálat mozgatja, és ez akkor is így van, ha tudjuk, hogy a tőzsde, az értékpapírok és a devizák világában mindmáig történnek mesterséges beavatkozások – üzleti és állami érdekek mentén egyaránt.
A nyersanyagok iránti kereslet összefüggésben van a világgazdasági konjunktúrával, különböző nemzetgazdaságok helyzetével, a geopolitikai feszültségekkel. Az aranynál mindezen körülmények nem befolyásoló tényezők.
Az arany esetében nem úgy működik a piac, hogy azt közvetlenül befolyásolja a kereslet és a kínálat viszonya. Az elmúlt húsz év egyik fő tanulsága, hogy ha az arany ára meginog, akkor az tartósan megy lefelé! Két év alatt az unciánkénti 1900 dollárról 1100-1200 dollárra zuhant! Az arany ma olcsónak mondható, de nem zárható ki, hogy tovább csökken az ára. Persze a geopolitikai tényezők hathatnak az arany árára: ha kiéleződne az ukrán–orosz konfliktus, akkor számottevően drágulna az arany, az ezüst, a platina. De nem ezek miatt, hanem a világ eladósodottsága miatt kell levédenünk magunkat fizikai arannyal! „Amióta gazdaságtörténelmet írunk a megtermelt jövedelmekhez képest soha korábban nem volt annyira eladósodva a világ, beleértve mind az államokat, mind a Föld lakóit, mint ahogy manapság” – mondja a német szakértő.” Nincs az a kormány, nincs az a jegybank, amely képes aranyat csinálni, aranyat inflálni úgy, ahogy ezt a pénzzel teszi” – folytatja. Japán adósságállománya a GDP 245 százalékára kúszott fel, a fejlődő országok és főként Kína adósságai 2008 óta mintegy negyven százalékkal nőttek. Ebben a helyzetben Speck szerint a gazdaság élénkítésére az államok és jegybankok számára nincs egyéb alternatíva, mint a mesterséges pénz gyártása, az adósságok inflálása. Az arany értékét azonban nem lehet mesterségesen erodálni.
Véleménye szerint most a jegybankok, amennyire lehetséges, lenyomják az arany árát, elvégre nem az arany, hanem saját „gyártmányuk”, a pénz „csillogásában” érdekeltek. Továbbá, minél alacsonyabb az arany ára, s minél csekélyebb a várható hozama, annál nagyobb az érdeklődés az egyébként rendkívül alacsony hozammal kecsegtető államkötvények iránt, amelynek kibocsátói ugyebár a jegybankok.
De ha a milliárdnyi piaci szereplő előbb-utóbb felismeri, hogy a világgazdaság legsúlyosabb baja – az inflációcsinálás nélkül – a leküzdhetetlen eladósodottság, akkor az állami és egyéb manipulációs mechanizmusok gyengének fognak mutatkozni. Ez történt 2003 és 2011 között. A kilencszázhetvenes évek végén, nyolcvanas évek legelején, majd a kilencvenes években is volt egy nagyjából szintén 7-8 éves periódus, amikor megnégyszereződött–hatszorozódott az arany ára. 35 dollár/uncia árról indultunk 1979-ben. Két évvel ezelőtt 1900 dollárnál tartottunk. Most valamivel 1200 dollár alatt járunk. „Belátható időn belül, a mintegy 1000 dolláros szintről be kell induljon egy újabb drámai drágulási hullám, amelynek eredménye az ár megtöbbszöröződése, az eddigi tapasztalatok szerint legalább a megnégyszereződése lesz. Azt persze képtelenség belőni, hány év leforgása alatt. Az eddigi tapasztalat mindenesetre hét-tízéves periódust alapoz meg” – zárja gondolatait Speck.
Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható.
