Az alapkezelők a vállalat életszakasza szerint kategorizálják befektetési célpontjaikat. Így a legkorábbi életszakasz a vállalkozások esetében az úgynevezett seed vagy magvető szakasz, ahol ellentétben a közhiedelemmel, egy jó ötlet megléte még nem elégséges. Akkor beszélhetünk magvető életszakaszban lévő vállalkozásról, ha a termék vagy szolgáltatás már bizonyította, hogy van rá piaci igény és összeállt az csapat, aki képes felépíteni a kidolgozott üzleti tervben foglalt program szerinti működést. Mivel ez az életszakasz, a legrizikósabb egy kockázati tőkésnek, így nem is minden alap hajlandó ilyen vállalkozásokba befektetni.

És mekkora a kockázat?

Ami a legtöbb vitát váltja ki a kockázati tőkésekkel kapcsolatban, az maga az értékelés, illetve a befektetésért cserébe a vállalkozásból kért részesedés mértéke. Mindegy, hogy milyen jó egy üzleti terv vagy milyen ütős csapatot sikerült összehozni egy vállalkozásnak, minden kockázati tőkés tudja, hogy csak néhány befektetés lesz igazán sikeres és a befektetések egy része pedig sikertelen lesz. Így a döntések meghozatalakor a tervek és elképzelések alapján minden befektetésnek olyannak kell lennie, hogy megfelelő megtérülést mutasson, mindez egy kezdeti fázisban lévő vállalkozás esetében évi 35% és 40% közötti éves hozamot jelent a befektetett összegre vetítve, illetve egy seed befektetés esetében a befektetett összeg 10-szerese az elvárt hozam. Ezek azok a hozamok, amelyek mellett képes lehet egy alap megfelelő, az átlag megtérülést tekintve 16% és 20% közötti éves hozamot biztosítani a befektetőknek. Ha meggondoljuk, hogy ilyen hozamot a tőzsdére bevezetett részvényekkel is el lehet érni, akkor ez egyáltalán nem valóságtól elrugaszkodott elvárás.