A „zöld” diéta bevezetésén gondolkodók számára több jó hírrel is szolgálhatunk: egyrészt általánosságban elmondható, hogy azok az ételek, amelyek egészségesebbek, azok környezetbarátabbak is – és vica versa. Hogy mi ennek a magyarázata? Az első és talán legkézzelfoghatóbb: a frissesség. A zöldségeket és gyümölcsöket ugyanis – legalábbis reményeink és a reklámok szerint is – akkor szüretelik le, amikor azok érettségük csúcsára jutnak: ekkor van bennük a legtöbb vitamin, ekkor szép a színük, ekkor jó az illatuk. Minél több idő telik el a farm és az asztal között – vagyis a leszüretelés és az elfogyasztás között – , annál inkább csökken a vitamintartalom. Ezt az időt pedig legkönnyebben úgy tudjuk rövidre zárni, ha csökkentjük azt az utat, amelyet a termék a szállítás során különböző járművek sötét terében tölt. Ráadásul ezzel több legyet ütünk egy csapásra: megspóroljuk az utaztatással, csomagolással járó környezetterhelést; finom, egészséges alapanyagokhoz jutunk; illetve a hazai gazdákat, a hazai gazdaságot támogatjuk.
A termelői piacokon vásárolt termékek rövidebb idő alatt jutnak el a vásárló táskájába, kedvenc termelőnktől pedig mindig megkérdezhetjük, milyen mennyiségű és típusú vegyszereket használ. Azoknak pedig, akiknek nincs idejük piacra járni, megoldást jelenthet az egyre népszerűbb „dobozrendszer”, vagyis amikor egy szervezeten keresztül a közeli termelőktől hetente ajtónk elé érkezik a friss zöldség és gyümölcs. Ráadásul a családi kapcsolatok is feleleveníthetők a nagymama számának tárcsázásával ha télvíz idején már nincs ötletünk rá, hogy mit főzzünk a zöldségesnél talált friss céklával.
Zöldség és gyümölcs válogatásakor pedig még egy dolgot tehetünk: megvehetjük a hibás, illetve a szokványostól eltérő formájú darabokat. A szupermarketek ugyanis kilószámra dobják a kukába azokat a termékeket, amelyek nem felelnek meg egy elképzelt „szabványgyümölcsnek”, még akkor is, ha azoknak semmi bajuk sincs. Mi, emberek sem vagyunk egyformák: miért várnánk ezt el a növényektől?
Nem minden zöld, ami zöldség
Ha néha mégis egzotikus ízekre vágyunk, legyen akár tél vagy nyár, két dologra érdemes figyelnünk: a szezonalitásra és a romlandóságra. Ami ugyanis gyorsan romlandó termék (például spárga vagy eper), azt külföldről valószínűleg repülővel szállítják a boltokba, amo jóval komolyabb károsanyag-kibocsátással jár, mint a kevésbé romlandó, hajón érkező társaik importálása. Emellett azonban a szezon elején még a jobban eltárolható zöldségeket is berepültetik, hogy minél hamarabb eljusson a fogyasztókhoz (például tél elején a narancsot és a banánt). Igyekezzünk tehát kerülni a túl messziről érkező, túl gyorsan romló ételeket, pláne a szezon elején!
Zöldhasú diéta
A másik jó pont a környezetbarát diéta mellett az anyagiakban ütközik ki. Helyi piacon jó minőségű, friss terméket vásárolni általában olcsóbb, mint a távolról érkező, feldolgozott és előre csomagolt ételeket rakni a szatyrunkba. S bár a férfiak szeretnek az ősidőkben mamutvadászattal eltöltött órákra hivatkozni, amikor darált húst raknak a bevásárlókosárba, a húsfogyasztás csökkentésével szintén megtakaríthatunk néhány forintot. Nem kell ugyanis rögtön szélsőséges fogadalmakat tenni, és vegán életmódra térni át. Már az is sokat jelent, ha hetente egyszer kipróbáljuk visszaszorítani a hús- és tejtermékfogyasztásunkat.
Két dolog tagadhatatlan: 1) a hús és a tejtermékek előállítása több erőforrást (víz, talaj, ásványi anyag) igényel, mint a növénytermesztés, 2) átlagos fogyasztóknál hetente néhány vega nap beiktatása nem jelent egészségügyi kockázatot, sőt, éppen ellenkezőleg: segíthet a szívroham megelőzésében, de a cukorbetegség és az elhízás elleni harcban is.
Kezdjük ott, ahol a legkevésbé fáj: ha nem tudunk lemondani a pörköltről, a szokásos párizsis-krémsajtos szendvics helyett próbáljuk ki a hummuszos-répás vagy gombakrémes-uborkás falatokat. És ha ezek nem ízlenének, a következő héten próbálkozzunk egy másikkal a számtalan környezetbarát kombináció közül!
Felelősség a konyhában
Miután megnéztük a hűtőben, hogy melyik alapanyagunkat érdemes elkészíteni, mielőtt megromlana, választottunk hozzá megfelelő receptet, és beszereztük a további szükséges – és csakis a szükséges – alapanyagokat, érdemes a főzés során is odafigyelni a takarékosságra. A konyhában ugyanis számtalan apró trükk segíthet abban, hogy energiát vagy vizet spóroljunk meg, esetleg csökkentsük a keletkező hulladék mennyiségét.
A 2012 elején elindult Felelős Gasztrohős kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a környezetvédelem és az étkezés közötti kapcsolatra, hasznos, a mindennapokba beépíthető tippekkel segítsen kímélni a környezetet. A tippek nagy része visszanyúlik az édesanyáink, nagymamáink által hangoztatottakhoz: ne dobjunk ki ételt, írjunk bevásárlólistát, tegyük fel a fedőt a lábasra, ha vizet forralunk. Ha pedig már úgyis az ő utasításaikat követjük, érdemes elkérni néhány családi receptet, és megtanulni a lekvárkészítés, a savanyítás vagy a szörpkészítés tudományát.
.. és vendégségben
Környezetvédelmi elkötelezettségünket ma már szerencsére akkor sem kell feladnunk, ha éppen úgy döntünk, nem otthon fogyasztjuk el a napi betevőt. Vannak kifejezetten zöld éttermek, de a gyorsétteremben kérhetünk falafelt csirkehús helyett, a főzeléket kérhetjük krumplival fasírt helyett, sőt, a bátrak megkóstolhatják a hús helyett hazai hallal készített töltött káposztát. A kávénkat megkóstolhatjuk kevesebb tejjel, és megihatjuk ott helyben is, amellyel elviteles poharat spórolunk; nem is beszélve arról a jól megérdemelt ötperces pihenőről a nagy rohanásban. Ha nem vagyunk túl éhesek, kérjünk fél adagot: ezzel megelőzzük, hogy a maradék ételünk – illetve hazavitel esetén a csomagolás – a kukában landoljon.
Manapság egyre nő a tudatos fogyasztók csoportja. Ne szégyelljünk tehát rákérdezni kedvenc éttermünkben sem, hogy ők mit tesznek a fenntarthatóságért! Mi, vásárlók a pénzünkkel szavazunk: azzal, hogy hol költjük ezt el, egyben azt is jelezzük, hogy milyen értékeket támogatunk, és milyen jövőt képzelünk el magunknak és a következő generációknak.Egy dolgot garantálunk: lesznek olyan falatok, amelyeket nem az alacsonyabb karbontartalom, hanem az ellenállhatatlan ízek miatt választja majd az, aki vállalja a zöld diéta kihívását!
Varga Judit szerkesztő, Felelős Gasztrohős
