– A zivatarokhoz gyakran társuló, rendkívül erős leáramló légáramlatok, az úgynevezett kifutószelek is hozzájárultak a pusztításhoz. Ezek a jelenségek a felhőből a csapadékkal együtt lezúduló hideg leáramlásból alakulnak ki, és a talajhoz érve szétterülnek, hatalmas erejű, romboló széllökéseket okozva. A városi környezetben, különösen a délkeleti irányból érkező viharos szél esetében, a beépítés és az utcahálózat is meghatározta, hogy hol volt nagyobb a pusztítás. Az épületek közötti szűk utcák szélcsatornaként funkcionáltak, ahol a légáramlás felgyorsult, lokálisan még nagyobb pusztító erőt kifejtve, mint a nyílt területeken. Főleg ott voltak nagyobb károk, ahol nagyobb nyílt területet követően jelentősen beszűkült az utcakanyon. Ki kell azt is emelni, hogy a vihar példa nélküli száraz időszak után érkezett. Szegeden az amúgy legcsapadékosabb júniusi hónapunkban 0,4 mm volt a szokásos 60-70 mm helyett. Így a szárazság miatt legyengült városi fák még kevésbé tudtak ellenállni a jelentős széllökéseknek – hangsúlyozta Gál Tamás.

A klímaváltozás szerepe a hasonló, extrém időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedésében egyre inkább megfigyelhető.

– Az éghajlati projekciók szerint a jövőben, különösen a nyári hónapokban, de akár más évszakokban is számíthatunk hasonló, vagy akár még intenzívebb viharokra. A melegedő éghajlat miatt a légkör több nedvességet képes megtartani, és nagyobb energiát halmoz fel, ami kedvez az extrém zivatarok kialakulásának. Fontos, hogy a társadalom és az infrastruktúra felkészüljön ezekre a változásokra – figyelmeztetett az SZTE kutatója.