Az Európai Környezeti Ügynökség (EEA) kimutatása szerint a 20. század folyamán és a közelmúltban közel 10 000 idegen állat- és növényfajnak sikerült megtelepednie az unió bioszférájában, s ezek közül legalább 1500-ról kimutatható, hogy veszélyt jelent az őshonos fajtákra. Szakértők figyelmeztettek, ez a szám alighanem csak közelítőleges becslés, valójában szélesebb körű veszélyről van szó.
A helyi ökoszisztémákat azért éri károsodás, mert az újonnan érkezett fajták átveszik az uralmat. A 118 oldalas tanulmány az amazonasi esőerdőkből betelepített jácinton át az afrikai papagájokig sok példát felsorolt.
A támadó fajok nemcsak a biológiai sokszínűséget csökkentik, de évente 16 milliárd dollárnyi anyagi kárt is okoznak. Ebben az összegbe beletartoznak az emberi szervezetre veszélyes, frissen behozott fertőzések egészségbiztosítási vonzatai is.
A klímaváltozás is hibás
Természetesen nemcsak a kereskedelem, hanem a változó éghajlat is előmozdítja Európa bioszférájának átalakulását. Az Ázsiából érkező tigris-szúnyog például 2007-ben okozott járványt Olaszországban, de az Észak-Afrikából átterjedő parlagfű is 10-20 %-kal növeli a parlagfűre allergiás betegek számát, jelentette a Reuters. Mindez aligha következhetett volna be, ha az öreg kontinens éghajlata nem melegedne. Eközben európai fajták is tombolnak az unión kívül: nyulaink például kitúrják fajtársaikat Ausztráliában.
A támadó fajták elleni, államilag koordinált és finanszírozott védekezés megteszi a hatását. Olaszországban például évi 12 millió eurót költenek arra, hogy megfékezzék a coypu nevezetű dél-afrikai rágcsáló elszaporodását, Angliában 5 millió eurót fordítottak arra, hogy kiirtsák e fajt a folyómedrek közvetlen környezetéből.
A bioetanol gyártásnál is alaposan meg kell fontolni a nem európai fajok használatát, mert némelyikük blokkolja az őshonos fajták növekedését. A japán ártéri keserűfű például naponta 30 centit is képes nőni, s ezzel eltakarja a napfényt más fajták elől.
