Magyarország továbbra is a GMO-mentes mezőgazdaságok egyik utolsó bástyája marad (kérdés, hogy meddig), hét másik uniós tagországgal egyetemben. Csakhogy a génkezelt magvakat a szél – mely nem ismer országhatárokat – átfújhatja egyik országból a másikba.
Idén márciusban a francia hatóságok is betiltották a Monsanto génmódosított takarmánykukoricájának (MON810) elvetését Franciaországban. A döntést a párizsi Környezetvédelmi Minisztérium hozta meg azután, hogy a legfelsőbb bíróság kétszer is elutasította a szaktárca ilyen irányú kezdeményezéseit. Az új határozat ideiglenes jellegű, amíg az EU ki nem alakítja álláspontját a génmódosított vetőmagok ügyében. Idén tehát garantáltan GMO-mentes magokat vetettek el tavasszal Franciaországban. De lehet, hogy szükség lenne rájuk?
A tudósok most már nemcsak az aszályokat tartják a termés súlyos ellenségének, hanem a meleget is. A Stanford Egyetemen dolgozó David Lobell 2011-ben nagy hatású kutatási eredményeket jelentetett meg a búza, a kukorica, a szója és a rizs terméshozamainak 1980 és 2008 közötti változásairól, melyet ma sokan a közeljövőbeli kihívások egyenes bizonyítékának látnak.
A tanulmány szerint a hőség nagyobb ellensége az agráriumnak, mint a szárazság. Kína, Közép-Ázsia, az USA közép-nyugati része, Brazília, Argentína búzatermő régiói azok, melyek biztosítják a világ kenyérellátását. A nyári kánikulában tapasztalt nappali és éjszakai hőség ugyanis kimutathatóan károsítja az élelmiszernövényeket. Az Egyesült Államok déli részében már nem lehetséges a paradicsomtermesztés, mert a „beporzás nem jön létre", nyilatkozta a Reuters-nek Ken Boote, a Floridai Egyetem vetőmag-biológusa. Floridában pedig nem lehet többé szóját termeszteni. Ugyanis 35 Celsius-fokos (24 órán belüli) átlaghőmérsékletnél megszűnik a „pollen életképessége". (Ez nappal 40, este 30 Celsius-fokos hőmérsékletet jelent.)
Az emelkedő hőmérsékletnek kárát látták a terméshozamok. Szakértők szerint újonnan kifejlesztett, nemcsak szárazságtűrőbb, de hőségtűrőbb fajokra van szükség. A levegő hőtartalmát eltüntető hőség átalakítja a növény életútját, életgörbéjét. Hamarabb öregednek meg, nincs idejük kifejlődni. Ezzel ördögi kör jön létre: a szárazó talaj miatt intenzívebb öntözésre lenne szükség, de egy szárazabb világban nehezebb nagyobb mennyiségű vizet előteremteni. Akkor hogyan legyen növelhető a terméshozam, mely képes tud lépést tartani az emberiség növekvő lélekszámával?
A rettenthetetlen GMO-multi
Az kétséges, hogy a génmódosított növényeket propagáló Monsanto tetszeleghetne a világéhezés problémáját megoldó messiás szerepében olyan reputációval, amilyennel rendelkezik. A cég éveken át gondosan ügyelt arra, hogy piaci pozícióján ne essen csorba: rettegett cégóriásként azzal fenyegetőzött, hogy bepereli a kistermelőket, akiknek GMO-mentes földjeire a szél átfújta a Monsanto magokat, vagy az alvállalkozók szerszámaiban, gépeiben maradtak GMO-magok az előző (más birtokon történt) vetésből.
Miután a biogazdák nem voltak hajlandók génkezelt növényeket termeszteni, a Monsanto szemében – az említett magkeveredés után – szimplán jogtalan felhasználónak minősültek, holott nem tehettek róla, GMO-magvak keveredtek a földjeikbe. (Elsősorban a Roundup-rezisztens szójababmagvak körül folyt a mizéria.) Két választásuk volt: vagy áttérni a Monsanto-magvakra (nyilván a cég is ezt szeretné), vagy elpusztítani az eddigi munkát, és más növényfajtákat vetni, amibe nem köthet bele a Monsanto.
A The World According to Monsanto (2008) című francia dokumentumfilm elég dermesztő képet nyújtott a cég jogi praktikáiról, állítólagos összefonódásáról az amerikai kormányzat szereplőivel (a vetőmagok forgalomba hozatalát szabályozó FDA-val), valamint a sajtót hírhedten kerülő magatartásáról. Marie-Monique Robin rendezőnek nem sikerült szólásra bírni a cég képviselőit, hiába próbálkozott, pedig három évet töltött azzal, hogy beszélt a gazdákkal. (A film azt állítja, hogy Indiában megnőtt az öngyilkosságok száma a Monsantóval való viaskodás miatt, ám egy kutatás ezt megcáfolta.) A teljes film angol szinkronnal itt látható.
Amerikai biotermelők egy csoportja beperelte a Monsantót. Ám keresetüket, mely arra kényszerítette volna a céget, hogy ne pereskedjen velük, Naomi Buchwald bírónő 2012 decemberében elutasította, tálcán kínálva a Monsantónak a jogalapot, hogy elnyomhassa akár a GMO-ellenes gazdákat is, ha az szándékában áll. A bírónő magyarázata az volt, hogy a Monsanto egyetlen ilyen pert sem indított. 2014 januárjában a biogazdák fellebbezésének benyújtását is megtiltotta a bíróság – ami dupla győzelmet jelentett a Monsantónak.
Buchwald így fogalmazott: „Ha lennének is fenyegetések, nincs rá bizonyíték, hogy a felperes megsérti az alperes szabadalmi jogait, s a felperes sem bizonyította, hogy ilyen szabadalmi jogsértések történnek." Az viszont tény: a Reuters állítása szerint a Monsanto 1997 és 2010 áprilisa között 144 szabadalmi jogsértési pert indított termelők ellen, és ezeket meg is nyerte! Vagyis a farmerekről kimondatott, hogy jogdíjfizetés nélkül használják a Monsanto magvait. Úgy látszik, Buchwald bírónő ezeket az eseteket olyannak találta, amelyekben tényleg mindössze a jogdíjfizetés megúszása volt a célja a gazdáknak, vagyis a Monsanto-növények termesztése, nem pedig a biogazdálkodás. A bírói döntés indoklása ugyanis kitért arra, hogy nem valószínű, a Monsanto pereskedne olyan termelőkkel, akiknek esze ágában sincs Monsanto-magvakat vetni.
