„Sajnos úgy tűnik, hogy nem nagyon szeretnék bemocskolni a kezüket. Úgy tűnik elfelejtették, hogy a globális vészhelyzet megoldásáért gyűltek össze. Konkrétan azok az erőfeszítések, amelyek a károsanyag kibocsátás 2020-ig történő, határozott csökkentéséért szállnak síkra – egyszerűen kikerültek a politikai látószögből. Az egyeztető felek épp a tűzriasztót szerelgetik, miközben lángokban áll a ház” – írta közleményében Tasneem Essop, a World Wildlife Found vezetője.
A tegnapi egyeztető fórum során ugyanis az Európai Unió, Kanada, Új-Zéland és Ausztrália kitörölte a záródokumentum vázlatából azokat a részletes hivatkozásokat, amelyek a jelenlegi vállalásaik módosítására, vagy legalább átgondolására késztetnének a 2020 előtti időszakban. Ezt azzal indokolták, hogy mindezeket a kérdéseket már tárgyalta a varsói egyezmény.
„Amire ennek a kormányközi egyeztető tanácsnak szüksége van az az, hogy állandóan és a konkrétumok szintjén is figyelmeztessék a 2020 előtt végrehajtandó szükséges lépésekre. Az olyan egyezmény, amely nem tartalmazza a károsanyag kibocsátás emelkedő tendenciájának megállítását még 2020 előtt, az nem éri el a célját és tökéletesen tehetetlen lesz az éghajlatváltozás pusztító hatásai ellen. Nem áldozhatunk fel a jövőre megkötendő párizsi megállapodás tudományos megalapozottságát és társadalmi méltányosságát holmi gyenge és rövidtávú politikai végkifejletek érdekében” – olvasható a környezetvédelmi szervezet közleményében.
Mindenki gondja: tehát senkié
„A klímaváltozás az ún. közlegelők problémakörébe tartozik, mindenkit érint, de igazán senkié.” – hangsúlyozta Ürge-Vorsatz Diána a CEU éghajlati csoportjának vezetője a Piac&Profit által rendezett V. Fenntarthatósági Csúcson. „Pedig nem fogjuk tudni úgy megoldani ezt a problémát, ha mindenki úgy viselkedik, hogy a saját érdekeit helyezi előtérbe. Ez jól látszik a jelenlegi és a várható jövőbeni emisszió összehasonlításából. A kibocsátás az elmúlt évtizedekben – a megfékezésére tett jelentős lépések ellenére – ugyanis nemhogy fékeződött volna, hanem növekedett, méghozzá egye gyorsabban a kilencvenes évekhez képest” – hangsúlyozta a CEU éghajlati csoportjának vezetője. Az emberiség által az ipari forradalom kezdete óta kibocsátott üvegházhatású gázoknak ugyanis több mint fele az elmúlt negyven évben került a légkörbe.
Az emisszió visszafogása azért is lenne jelentős, hogy a globális felmelegedést 2 Celsius fok alatt tartsuk, efelett ugyanis a következmények beláthatatlanok. Az, hogy a két Celsius fokos határ alatt tartsuk a globális felmelegedést, nem lehetetlen, de igen jelentős gazdasági és intézményi kihívásokat támaszt a globális társadalom elé. „Néhány éven belül stabilizálnunk kell a kibocsátásunkat, az évszázad végére pedig a nullára kell csökkentenünk, sőt szén-dioxidot kell kivonnunk a légkörből” – hangsúlyozta Ürge-Vorsatz Diána.
