Ennek érdekében egy meghatározott stratégiával Juncker elnök iránymutatásainak kiemelt prioritását, a rugalmas energiaunió és a jövőbe mutató éghajlat-politika megvalósítását kívánja elérni.
Az energiaunió elsősorban az alábbiakat jelenti:
- Szolidaritás: az egyetlen szállítótól való függőség visszaszorítása és a szomszédos országok közötti szolidaritás megerősítése, különösen olyan helyzetekben, amikor az ellátásban zavarok lépnek fel. Átláthatóbb megállapodások az uniós és az azon kívüli országok között.
- Az energia szabad mozgása: „ötödik szabadságjogként” az energia határokon átnyúló szabad áramlása, a szabályok maradéktalan érvényesítése. A villamosenergia-piac átalakítása a hálózatok összekapcsolása, a megújuló energia fokozott használata és a jobb reakcióképesség érdekében. Az állami beavatkozások új struktúrája, a környezeti szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetése.
- Energiahatékonyság: a termelési kapacitással egyenrangú, önálló energiaforrásként figyelembe vett energiahatékonyság újragondolása.
- Karbonszegény társadalom: a helyi energiatermelés hatékony felvétele az energiahálózatba. Az EU technológiai vezető szerepének megerősítése a megújuló energiaforrásokon alapuló új generációs technológiák révén. Vezető szerep az elektromos mobilitás terén, bővítve az európai vállalatok exportját és globális versenyképességét.
Maroš Šefčovič energiaunióért felelős biztos víziója szerint az Energia Unió létrehozásában a közös piac, az EU „gerincoszlopa kulcsfontosságú szerepet játszik. A tagállamok a jövőben közösen vásárolhatják a gázt, amelyet megfelelő struktúra kiépítésével szállíthatnak majd egymás között a közös piacon belül. Ezáltal nem csak az energiabiztonság kérdése lehet megnyugtatóbb; a szorosabb együttműködés és összeköttetések nyomán az energiaárak is mérséklődhetnek majd - írja a kitekintő.
Šefčovič szerint az energiafüggőség megszüntetésének további eleme az energiamix diverzifikálása lenne. A biztos tisztában van azzal, hogy ez tagállami kompetenciába tartozik, amelyről nem szívesen mondanak le a kormányok. Szerinte azonban újra kell gondolni a nemzeti kormányok és uniós intézmények szerepét valamint hatáskörét energiaügyi kérdésekben. Például a közös energiapolitika keretében a tagállamoknak egyeztetniük kell a jövőben, amennyiben meg akarják változtatni energiaforrásaik összetételét.
A biztos célja az, hogy az EU a világ első számú megújuló energiaforrás felhasználójává váljon. Megfelelő biztonsági intézkedések mellett Šefčovič továbbra is elfogadható alternatívának tartja a nukleáris energia használatát. Kiemelt hangsúlyt fektetne az energiahatékonyság valamint az innováció kérdésére, amelyek nagyban befolyásolják az EU versenyképességét. (Az irányelv már most sok mindent előír az energiahatékonyság területén, de egyelőre nem állunk jól.)
