A thaiföldi halász-szektor és tengeri étel-kereskedelem a globális élelmiszeripar gyönge pontja. Az országban ugyanis az emberi jogok folyamatos megsértésével folyik a tengeri élőlények kifogása, feldolgozása és szállítása. A munkaerőt szörnyűséges körülmények között foglalkoztatják. A nyugati világ szemszögéből nézve ebben az a gikszer, hogy az emberi jogi vétségektől ódzkodó multikat olyasmibe vonják be, ami egyébként számukra tabu: ellátási láncukban, beszállítói hálózatukban megengedhetetlen, a cég etikai kódexének ellentmondó praktikák történnek.
Sajnos a tengeri herkentyűkkel foglalkozó nyugati cégek mindegyike érintett a dologban. Vagyis az összes jelentős élelmiszeripari óriáscég, Amerikai és európai tulajdonban lévők egyaránt - írta a The New York Times. A fejlett világ viszont már elvárja, hogy a cégek az ellátási láncuk egészében gondoskodjanak az etikai normák betartásáról. Így ha a cégek meg akarják őrizni jó hírnevüket, ezeket a beszállítókat ki kell zárniuk termelői folyamataikból, vagy legalábbis biztosítani az érintetteket arról, hogy már megkezdték a kihágások felszámolását.
Legjobb helyett legrosszabb gyakorlat
A világ legnagyobb élelmiszergyártójának számító Nestlé volt az a vállalat 2015 végén, amely bátran felfedte a tényeket egy jelentésben. Mik kifogásolhatók?
Thaiföldön a cégek:
- megtévesztő ígéretekkel és munkaköri leírásokkal szerződtetnek munkásokat.
- nem kötnek velük szerződést, így törvénybe ütköző bánásmód esetén nincs lehetőség jogorvoslatra.
- életveszélyes körülmények között dolgoztatják őket a hajókon, a pakoló, csomagoló és szállító üzemegységekben egyaránt.
- fizikai erőszakot is alkalmaznak az alkalmazottakkal szemben.
- előfordul, hogy gyerekmunkásokat is bevonnak a feladatokba.
- nem nyújtanak megfelelő orvosi és gyógyszeres ellátást, márpedig a sérülések gyakoriak. A sebek elfertőződnek.
- megerőltetően hosszú műszakokban hajszolják a munkásokat, egy munkanap 16 órás. (Vagyis ha reggel 5-kor kezdenek, este 9.30-ig kell igázniuk, ha félórás ebédszünettel számolunk.)
- nagy normákat, kvótákat kell teljesíteniük. Ha nem dolgoznak elég keményen, feletteseik ordibálnak velük.
- gyakoriak a halálesetek. A halászok beleakadnak a kivetendő hálókba, azok kihúzzák őket a nyílt vízre és ott eltűnnek, megfulladnak. Senki nem ugrik utánuk.
- nem szállítják vissza a holttesteket a szárazföldre. Még aki a fedélzeten hal meg, azokat is egyszerűen a hullámok közé hajigálják.
- a megvásárlásukra fordított pénzt levonják bérükből, akárcsak az elszállásolásuk és élelmezésük költségeit.
Mivel a thaiföldi halászipar valóságos boomon, azaz sikerperióduson megy keresztül, pörög a termelés, nő a forgalom.
Valami elindul?
A Nestlé ígéretet tett arra, hogy 2016-ban új követelményeket fog támasztani már meglévő és potenciális beszállítóival szemben a fenti problémákkal kapcsolatban. A cég azt is tervbe vette, hogy auditorokat szerződtet, aki ellenőriznék, az alvállalkozók teljesítik-e az új kritériumokat. A Nestlé azt is hangsúlyozta, kötelességének tartja, hogy iparági vezető szerepéhez méltóan utat mutasson a problémás munkakörülmények rendezésében, mely remélhetőleg pozitívan hatna a szektor többi szereplőire is, melyek ugyancsak hasonló feltételeket léptetnének életbe.
A Nestlét egy 2014 decemberében megjelent kritika indította arra, hogy lépjen a témában. A Verité nevű szervezet akkor sok olyan embert talált, akik elmondhatatlanul siralmas körülmények között dolgoztak olyan thaiföldi cégeknek, melyek szállítmányai a Nestlé gyáraiban és termékeikben kötöttek ki. A Verité helyszíni vizsgálata közel 100 embert interjúvolt meg, nemcsak a kihasznált-kiszolgáltatott munkásokat (sőt főleg őket nem, mert nem engedték a feljebbvalóik, hogy beszéljenek), hanem inkább hajótulajdonosokat, rákfarm-üzemeltetőket és más munkakörökben dolgozó szakembereket is.
Az elmúlt hónapokban a thai kormány is igyekezett megszigorítani az ellenőrzését az országhatárnak és a hajóknak, de a kritikusok úgy vélik, szinte lehetetlen akkorára duzzasztani a rendvédelmi erőket, hogy azok hathatósan monitorozni tudják a népes halászipari flottát.
A The New York Times rámutatott, hogy novemberben olyan rendelet is született, mely a 30 tonnánál nagyobb halászhajóktól megköveteli, hogy olyan eszközt szereljenek be, mellyel lehetővé válik pozíciójuk, mozgásuk követése a hatóságok számára.
A divatipar is küzd hasonló gondokkal, ott az a terv, hogy egy címke segítsen a gyermekmunkásokon.
