Voltaképpen a karbonsemlegesítés szisztémáját követi a megoldás: abban a rendszerben olyan projektekbe (pl. faültetés, tőzegláp-regenerálás) fektetnek vállalkozások, melyek annyi széndioxidot nyelnek el, amely egyenlő az általuk kibocsátott üvegházgáz mennyiségével.
A Mexikói-öbölben ez a fajta ellentételezés természetesen a vízi ökoszisztéma köré van felépítve. A cégek fedezik a helyreállítási, tisztítási munkálatok egy részének költségeit, amiért kreditet kapnak, s ezekkel letudhatják saját szennyező tevékenységüket, ahelyett, hogy bírságot fizetnének az államnak. A projekt outputja tehát közvetlenül a bioszférába megy, nem pedig egy város vagy Florida állam költségvetésébe.
A megoldáshoz a jogalapot a Tiszta Víz Törvény adja, mely több évtizede érvényben van, de csak George W. Bush elnöksége végén, 2008-ban léptették életbe azt az új rendeletet, mely mind a cégeket, mind az állami tulajdonú szervezeteket -mint pl. az amerikai hadsereget- arra kötelezi, gondoskodjanak ugyanakkora kiterjedésű láp pótlásáról, mint amennyi megsérült a tevékenységüknek köszönhetően.
A módszert eddig javarészt arra használták a cégek, hogy egy-egy károkozó projektet a közvetlen közelében semlegesítsenek, jegyezte meg a The New York Times. Ha például felépült egy nagyáruház, nem messze tőle létrehoztak egy békatavat.
Az BP olajszennyezése (amire a gatyája is rámegy a cégnek) azonban több tagállamon átívelő probléma és nagyobb volumenben ad lehetőséget az ilyen ellentételező munka elvégzésére. Egy tőkealap, az Ecosystems Investment Partners megragadta a lehetőséget és 181 millió dollárt szedett össze befektetőktől, mellyel eddig 6677 hektár kiterjedésű lápterületet tisztított meg a New Orleans melletti Borgne-tó körüli lagúnáknál. Ez az első ilyen átfogó projekt, melynek résztvevői nemcsak egy projektjük ökológiai externáliáit tudják le ily módon, hanem egész üzletvitelük környezetkárosító hatását.
A befektetők között van a Lincoln Institute of Land Policy, mely ugyan nonprofit szervezet, vezetői mégis arra számítanak, hogy a projekt hozamot fog eredményezni nekik. A kreditek rendszerint akkor írhatók le, számolhatók el, amikor a projekt befejeződik, csak egy részük hozzáférhető a munkálatok kezdetekor. A megoldás tehát a hosszútávú megtérülésre utazó befektetőknek, például nyugdíjalapoknak és az egyetemek befektetési alapjainak lehet kedvező. Ugyanakkor egy közelmúltban megjelent tanulmány kimutatta, hogy éppen ezek nem haraptak rá a lehetőségre, mert az eddigi projektek túlságosan kis méretűek voltak.
A kreditek értéke a vásárlókkal való megegyezés tárgya. Az árak piaci jellegűek, abban a régióban, ahol például több hasonló projekt van folyamatban, nyilvánvalóan kevesebbet fog érni a kredit a helyi szennyező cégek számára, mert kvázi túlkínálat van externália-semlegesítési lehetőségben.
