Rowan Jacobsen az Outisde Magazine számára írt cikkének nagyon erős első mondata szerint nincs mit tenni, az ausztrál Nagy-korallzátony hosszú betegség után, 25 millió éves korában, 2016-ban elhunyt.
„A legnagyobb élő képződmény volt a világon, és az egyetlen, amely a világűrből is látszik. 1400 mérföld hosszú, 2900 zátony és 1050 sziget alkotta. Összességében nagyobb volt, mint Nagy-Britannia, és többféle fajnak adott otthon, mint egész Európa. 1625 féle hal, 3000 féle puhatestű, 450 fajta korall, 220 madárfaj és 30 delfin és bálnafajta élt itt. Többek között otthon adott a világ legnagyobb dugong- és zöldteknős-populációjának... Senki sem tudja, hogy komoly erőfeszítések révén meg lehetett volna-e menteni a zátonyt, de egyértelmű, hogy nem volt elegendő erőfeszítés erre” – írja a cikk.
Kép: Goodfreephotos.com
Sokkolóan hangzik..., de szerencsére még nem egészen igaz.
A halál és a haldoklás nem egészen ugyanaz - hangsúlyozzák tudósok, akik szerint az Outside cikke „pontatlan, és remélhetőleg csak hipotetikus marad”. Mert bár a Nagy-korallzátony nem halott, az biztos, hogy hatalmas bajban van. Russell Brainard, aki a korallzátony-ökoszisztéma program vezetője a NOAA’s Pacific Islands Fisheries Science Centerben, a Huffington Postnak azt nyilatkozta, a korallfehéredés valóban súlyos csapás volt, ami komoly területek elhalásához vezetett, de „a nekrológtól még messze vagyunk”.
Mindemellett idén nyáron a megfigyelése óta tapasztalt eddigi legsúlyosabb korallfehéredését élte meg az ausztrál Nagy-korallzátony a kutatók szerint. A korallfehéredést nyomon követő ausztrál akciócsoport szerint a Cairns és Pápua Új-Guinea közötti zátonyok 95 százaléka súlyosan károsodott, 520 zátonyból mindössze négyen nem láthatóak a korallfehéredés jelei – írta a BBC News.
Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) tavaly úgy döntött, hogy a Nagy-korallzátony egyelőre nem kerül fel a világ veszélyeztetett természeti örökségeinek listájára, a jelenlegi helyzet miatt azonban a zöldszervezetek a döntés felülvizsgálatát sürgetik. A szakértők szerint egyelőre korai lenne megmondani, hogy a korallok képesek lesznek-e regenerálódni, a terepen végzett megfigyelések szerint azonban a pusztulási arány jelenleg 50 százalékos. (De a térségben talált „zombi korallok” nem fognak tudni segíteni az újrabenépesítésben.) Vannak biztató jelek is. Szinte teljesen felépült a valaha tapasztalt legpusztítóbb korallfehéredésből a Nagy-korallzátony egyik legnépszerűbb területe, az Agincourt-zátony – írja az MTI. A korallzátonyhoz túrákat szervező Quicksilver Group által szeptember 2-án készített videó szerint a gyógyulás megkezdődött a Port Douglas közelében lévő zátonynál a hat hónappal ezelőtti fehéredés után. De nem garantált, hogy ez mindenhol megtörténik.
A korallfehéredést a tengervíz hőmérsékletének emelkedése okozza, aminek hátterében a klímaváltozás és a Csendes-óceán trópusi vízfelszínének felmelegedését okozó El Nino légköri jelenség áll. A Lizard-szigetet különösen nagy mértékékben sújtotta a korallfehéredés, amely a Nagy-korallzátony teljes térségét érintette, és megölte a korallok egynegyedét. A Nagy-korallzátony északi térségében, ahol a Lizard-sziget is elterül, a korallok többsége kipusztult.
