Riasztó számokat mutatott be Genfben az ENSZ Világegészségügyi Szervezete (WHO). A különböző országok légszennyezési adatait összevetve ugyanis szemmel látható: a világ lakosságának 92 százaléka egészségtelen levegőt szív be nap mint nap, ennek következtében évente több mint hatmillióan veszítik életüket – és nem csak a legszennyezettebb levegőjű, harmadik világbeli országokban. A légszennyezettségi adatok alapján, évente Budapesten mintegy 1700 ember, Debrecenben 230, Miskolcon közel 200 ember idő előtti halála hozható összefüggésbe a szmoggal.
A WHO adatai elsősorban a szaknyelven PM2,5 szennyezést, azaz a 2,5 mikronnál kisebb szálló porrészecskéket vették alapul, amely elsősorban a közlekedés, a fűtés, szénerőművek és ipari létesítmények miatt kerül a levegőbe, és komoly egészségügyi veszéllyel jár: a szálló por ugyanis bekerül a tüdőbe, és légúti betegségek kialakulásához vezet, míg a vegyes tüzelésből, a szén vagy hulladék elégetéséből kiáramló szennyezés bizonyítottan rákkeltő. Ez pedig ismét nem (csak) a harmadik világ problémája: éppen Magyarországon és Kelet-Közép-Európában magasabb a szálló por aránya a levegőben, mint a nálunk összehasonlíthatatlanul nagyobb iparral rendelkező Németországban.
De még ezen belül is rosszul állunk. A WHO jelentésével egy időben közzétett interaktív térkép adatait böngészve megállapítható, hogy Budapest levegőjében a szálló por koncentrációja magasabb, mint Bécsben, Prágában vagy Pozsonyban, bár a magyar fővárosban nagyobb a lakosságszám, mint a szlovák fővárosban, magasabb az ipar aránya, mint a cseh, vagy öregebbek a járművek, mint az osztrák fővárosban. A magas iparosodási szint és a nagyarányú felszíni közlekedés mellett azonban van még egy tényező, és ez a korszerűtlen fűtési módok elterjedése a szegényebb régiókban. Így például Kazincbarcika légszennyezettségi adatai is rosszabbak, mint Berliné vagy Londoné, holott a Borsod megyei városban (már) nincs nehézipar, és a felszíni közlekedés is némiképp ritkásabb mint a brit fővárosban.
A WHO interaktív térképét itt éri el!
Mivel a szegényebb régiókban a lakosság egy jelentős része az árak miatt kénytelen-kelletlen lemond a gáz- vagy elektromos fűtésről, ezért visszatérnek a hagyományokhoz, amit jelen esetben a vegyes tüzelésű fűtőberendezések jelentenek. A Miskolci Egyetem 2013–2014-ben Észak-Magyarország és Észak-Alföld civil szervezetei körében folytatott kutatásából világosan kiderül, hogy a régió elszegényedése következtében megváltoztak a fűtési szokások. A földgáz drágulásával egyre több család tér vissza a fatüzelésre, nemritkán híján a múltbeli szaktudásnak. Jól kiszárított fa helyett nedves tüzelőt használnak, aminek rossz a hatásfoka és a kéményre rakódó kátrány miatt meghibásodásokhoz vezet, ami egy idő után a kémény cseréjét teszi szükségessé.
A megoldást az jelentené a helyzetre, ha sikerülne lecserélni a lakossági fűtésrendszereket, és felújítani a többmilliós családiház-állományt. Azonban hárommillió korszerűtlen, energiapazarló otthon felújítása halasztódik el beláthatatlan időre, ha Brüsszel jóváhagyja a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program kormány által indítványozott módosítását. A 2015 elején már az EU által is elfogadott tervekkel ellentétben nem támogatná a lakóépületek korszerűsítését uniós vissza nem térítendő forrásokkal a kormány, holott a közintézményi felújításokkal szemben a lakossági szektorban jóval kisebb költséggel sokkal több energiát lehet megspórolni. Az indoklás szerint ugyanis ez bonyolult lenne, továbbá az elmúlt évek alatt nem sikerült felállítani azt az intézményrendszert, amely megbízhatóan fogadni tudná az e célra fordítható uniós pénzeket. Mint azt megírtuk, nem hivatalos források szerint Brüsszel ehhez nem fog hozzájárulni, és lehetséges, hogy a magyar kormány mégis rákényszerül, hogy több pénzt fordítson erre a célra.
„A légszennyezés milliók haláláért felelős világszerte. Az éghajlatváltozás miatt emelkedő hőmérséklet csak súlyosbítani fogja a problémát. A jó hír, ha csökkentjük a fosszilis tüzelőanyagok használatát – a szénenergiából eredő káros kibocsátásokat is beleértve –, az sokat javít a levegő minőségén, és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését is segíti, így védve egészségünket a század legnagyobb közegészségügyi kihívásától” – mondta dr. Roberto Bertollini, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vezető kutatója és európai uniós képviselője.