Az elmúlt hetekben számos alkalommal futott be ez a kérdés a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez az ország egész területéről. A beszámolók szerint azokon a helyeken is, ahol évek, évtizedek óta folyik téli etetés, gyakran a szokott madárlétszám töredékét tapasztalják a madárbarátok, az újonnan létesült etetők pedig sokszor konganak az ürességtől.
A jelenségnél csak annak magyarázata lehet furcsább - az ok ugyanis az enyhe télre vezethető vissza! (A klímaváltozás egyébként is pusztító hatással van a madarainkra!) Pontosabban arra, hogy immáron negyedik éve ősziesen enyhe hőmérséklettel és hómentesen indult a tél Európa és Ázsia hatalmas északi és középső térségeiben. Az évszakhoz képest szokatlanul barátságos időjárási viszonyok közepette a messzi észak madarai sokkal kisebb számban indulhattak meg délre, így a Kárpát-medencébe. Ráadásul a nálunk telelő madarak bőven találnak táplálékot a mezők, szántók hómentes területeiben, ezért kisebb számban vagy egyáltalán nem is húzódtak be a lakott területekre, és az itt működő etetőkre – hívta fel a figyelmet a Magyar Madártani Egyesület (MME).
A mezőgazdaság pusztítja az élőhelyeket
A mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő fajok állapotát leíró Farmland Bird Index 1999 óta 30 százalékkal csökkent Magyarországon. A természetvédelem legnagyobb drámái előttünk zajlanak, és feltartott kézzel állunk. Nyugat-Európában olyan közönséges madárfajok állománya roppant össze totálisan, mint a mezei veréb, a vadgerle, a mezei pacsirta vagy a tövisszúró gébics.
Ebbe az eleve alacsonyabb madárlétszámú környezetbe érkezett meg január elején az évek óta nem látott keménységű és tartós fagyokat hozó sarkvidéki hidegfront. A madarak az ilyen markáns meteorológiai eseményeket képesek napokkal előbb érzékelni. Ez a képesség azért fontos számukra, mert így lehetőségük, idejük van időben délebbre húzódni a túlélési esélyeiket jelentősen csökkentő időjárási körülmények elől. Így a potenciális etetőlátogató madarak idén eleve jelentősen alacsonyabb hazai létszáma a front elől délebbre húzódva az etetők helyenkénti elnéptelenedéséhez vezetett. A madarak létszámcsökkenése - érthető módon - a vizes élőhelyeken még markánsabban jelentkezett. Hiszen a folyók, tavak madarai az alapvető fontosságú életterüket veszítették el a táplálkozó-, pihenő- és éjszakázóhelyet egyaránt biztosító vizek befagyásával.
A madáretetők alacsony madárforgalmának hátterében tehát nem a kérdésekben alkalmilag felmerülő madárinfluenza vagy éppen a ragadozómadarak állnak, hanem a klímaváltozás kapcsán egyre gyakrabban tapasztalható, szokatlanul enyhe és hómentes télkezdet, majd az ezt megváltoztató „szibériai hideg” betörése, ami elől „elmenekültek” a hazai szárnyasok.
