Az energiacímkéket azért vezették be még 1995-ben, hogy ezzel is segítsék a vásárlói döntéseket, információt szolgáltatva a háztartási termék energiafogyasztásáról. Miután a folyamatos technológiai fejlődésnek köszönhetően az energiafelhasználás egyre hatékonyabb lett, a piacra kerülő új modellek kilencven százaléka már a korábbi besorolás alapján az „A" vagy annál magasabb energiaosztályba tartozott, ezért is vált szükségessé az új szabályozás.
Az eredeti besorolás csak háztartási gépekre - mosó- és mosogatógépekre, hűtőszekrényekre és bortároló készülékekre - vonatkozott, az új viszont már a tévékészülékekre is, és várható, hogy a szabályozást 2013-tól a különböző légkondicionáló berendezésekre is kiterjesztik. A színkódolás maradt, vagyis továbbra is a sötétzöld jelenti a leginkább energiahatékony készüléket, a piros pedig ennek az ellenkezőjét. Az energiaosztályokat tekintve viszont van változás, a korábbi besorolások három új kategóriával egészültek ki: az „A+", az „A++" és az „A+++"-szal.
A címkéken más hasznos információkat is találunk. A hűtők esetében a piktogramok tájékoztatást adnak a várható éves energiafogyasztásról, a hűtő és a fagyasztó tárolókapacitásáról, valamint a készülék zajkibocsátásáról, decibelben. A mosógépek esetében az éves energiafogyasztás és a vízfogyasztás 220 normál mosási ciklusra vonatkozik. A címkén szerepel továbbá a készülék centrifugahatékonysági osztálya. A töltőkapacitást, valamint kétféle zajszintet - mosási terhelésen és centrifugafázisban - a teljes terhelésen működő normál 60 vagy 40 fokos pamutprogramra adja meg.
A televíziókon „A+" jelzés jelöli a legenergiatakarékosabb készüléket. A piktogramokról megtudhatjuk az éves energiafogyasztást, a fogyasztást bekapcsolt állapotban, a képátlót centiméterben és hüvelykben, valamint azt, hogy van-e ki/bekapcsoló gomb.
