Mind a mai napig évente mintegy 30 ezerre tehető azoknak az elefántoknak a száma, amelyeket az orvvadászok az agyaruk miatt mészárolnak le Afrikában és Ázsiában. Ez ellen a gyakorlat ellen több környezetvédelmi szervezet is aktívan harcol: többek között genetikai vizsgálatokat végeznek a lefoglalt elefántcsont-ékszereken, így könnyen megállapítható, melyik régióban élt az agyar eredeti tulajdonosa, és az illetékes ország hatóságai lépéseket tehetnek az orvvadászat megállítása érdekében.
Ilyen vizsgálatokat végez Skóciában a WildGenes alapítvány is, azonban egy kambodzsai bizsu vizsgálata során meglepő eredményre bukkantak. A vizsgált elefántcsont ugyanis határozottan nem egy ma élő elefántból származott, hanem a jégkorszak végén, a több ezer évvel ezelőtt kipusztult gyapjas mamutból.
A környezetvédelmi szakemberek szerint ez az első példája egy riasztó trendnek. Az elmúlt években ugyanis egyre határozottabb lépések történtek az elefántok védelmében. Az értékes elefántcsont iránti igény azonban egyre emelkedik, így sok helyütt, elsősorban Szibériában, ahol a mamutmaradványok viszonylag könnyen hozzáférhetőek, megindult a lelőhelyek fosztogatása.
Az elsődleges felvevőpiac Kína, ahol 2017-ben betiltották az elefántcsont exportját. A mamutagyarra azonban nem vonatkozik a tiltás, így már abban az évben mintegy 80 tonnányi ősmaradványt „exportáltak” a távol-keleti országba. Az AFP hírügynökség jelentése szerint az egyik legnagyobb számú mamutlelőhellyel büszkélkedő jakutföldi orosz tagköztársaságban valóságos „mamutláz” alakult ki, hiszen egyetlen kilogrammnyi mamutcsontért ezer eurót is fizetnek a kínai felvásárlók. A mamutipar volumenét jól jelzi, hogy a kínai hatóságok egy tavalyi rajtaütés során 156 mamutagyart és csak két darab elefántagyart találtak egy feketepiaci kereskedőnél.
