"A biciklivel száguldozás a levegőben eddig a fantázia világába tartozott, éneklő nevelőnők és földönkívüliek csinálták" a filmekben, fogalmazott a The Guardian brit napilap. Hamarosan azonban valóság lehet. Sőt a mindennapi rutin része.

Korunk kevés sztárépítészeinek egyike, Norman Foster 80 évesen a vasúti sínek fölé bicikliknek építene felüljárókat - méghozzá egészen hosszan, mintegy 220 kilométeres bicikliút-hálózattal gazdagítaná a brit fővárost.

London köztudottan a legforgalmasabb metropoliszok közé tartozik, ugyanakkor, hogy élhetőbbé tegyék, a belvárosában számos utcát és teret már kivontak az autós forgalomból, ami tovább nehezíti a közlekedést. A biciklit ott is egyre többen használják városi közlekedésre, de nincs könnyű dolguk a zsúfolt utakon a kerékpárosoknak. Lord Foster ötlete viszont a tömeg fölé emelné őket.

Gyorsabban, magasabban

Az ötlet afféle újrafelhasználás, vagy inkább funkcióbővítés: a vasúti sínek mentén lévő távvezetékoszlopokat használná Lord Foster a felüljárók tartócölöpjeiként. (Nyilván megerősítené ezeket.) Közel 200 be- és kihajtási pontot tervez a 220 kilométeres úthálózatra. E kijáratok között lenne hagyományos feljárók, de liftek is.

A kerületek, melyeket érintenének a bicikliutak közel 6 millió embernek adnak otthont, kiknek 50%-a legalább 10 percre lakik a bicikliút valamely tervezett bejáratától. A bicikliút legméretesebb szakaszain 15 méter lenne a szélesség és óránként akár 12 000 biciklista kerekezhetne a hálózaton. Foster munkatársai azt is kiszámolták, hogy akár 29 percet is megspórolhatnának így egyesek az otthontól a munkahelyig közlekedés menetidőből.

Foster egyébként nagy biciklista hírében áll, amikor csak teheti felpattant a kétkerekűre. A projekt koncepcióját az Exterior Practice, a Foster and Partners és a Space Syntax közösen finomították. Bő két évet töltöttek a tervek kidolgozásával. Foster álma az lenne, hogy Londonon túlra is exportálja az ötletet. Ideális környezetnek tartaná a párizsi Gare du Nord pályaudvarról induló vasúti hálózatot is Párizs autóútjainak tehermentesítésére.

Valóság lesz?

Az ötlet egyébként nem Fostertől származik, bár kétségtelenül őt használják az elképzelés népszerűsítésére. Az Exterior Architecture munkatársa, Sam Martin tanít is, és egyik diákja fejéből pattant ki a bicikliút hálózat ötlete. Sam Martin egyik munkatársa, Oli Clark éppen a főpolgármesteri hivatalba ment prezentálni az alpolgármesternek az ötletet, amikor a liftben összefutott Boris Johnson akkori főpolgármesterrel, aki ugyancsak nagy biciklista.

Mivel London továbbra is terjeszkedőben lévő nagyváros, egyre több ember fog a jövőben a külvárosokból és a csatolt községekből a belvárosi munkahelyére, még nagyobb terhet róva a reggeli és késődélutáni csúcsidőben így is dugig tömött metrókocsikra, szükségszerű alternatív közlekedési megoldásokban gondolkodni.

Egyelőre a Stratford Station és a Liverpool Street Station között létesítenének kísérleti jelleggel egy 6,5 kilométeres szakaszt, ezzel tesztelnék az ötletet. Önmagában e szakasz megépítése 220 millió fontba kerülne. A tervezők jelenleg a megvalósítási tanulmány finanszírozására keresnek támogatókat. Ha bebizonyosodik, hogy a megoldás bevált, tovább bővítenék a hálózatot. A tervezők hangsúlyozzák, hogy az építkezés során zavartalanul folyhatna a vasúti közlekedés.

A felüljárókra egyúttal esővízgyűjtő és napelemes eszközöket is szerelnének, vagyis az új útrendszer növelné a megújuló energiatermelését és a víztakarékosságot a brit fővárosban.

Mint ahogy arról a Bikes vs. Cars című dokumentumfilm kapcsán már beszámoltunk, az autópályák mekkájának számító Los Angeles-nek a századfordulón még bicikliútja is volt. Használatáért útdíjat kellett fizetniük a bicikliseknek. A 14 kilométeres, ugyancsak magasított bicikliút Pasadénából vezetett volna L.A.-be. De ebből csak 2 kilométert építettek meg annak idején - de még így is világszenzációnak számított.