Az úgynevezett periglaciális zónák, melyek általában egy állandóan fagyott talajréteggel, permafroszt réteggel rendelkeznek, a Föld szárazföldi területeinek negyedét teszik ki. Többnyire az északi és déli területeken, illetve nagy tengerszint feletti magasságban találhatók. Az Exeteri és Helsinki Egyetem, valamint a Finn Meteorológiai Intézet tudósai megfigyelték azokat természetes folyamatokat, melyeket a fagy és a hó idéz elő ezekben a zónákban. Eredményeik szerint - és a jövőbeli szén-dioxid-kibocsátás legoptimistább becsléseit tekintve - a periglaciális zónák kiterjedése 2050-re drámaian csökkenni fog, 2100-ra pedig szinte teljesen eltűnnek - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
Ennek nagy hatása lehet a tájra és a fajok sokszínűségére, ráadásul felerősítheti a visszacsatolást, vagyis a klímaváltozás hatásait erősítő vagy gyengítő folyamatokat. "Az eredmények alapján mélyreható változások várhatóak a preiglaciális zónákban, tekintet nélkül a klímaváltozás mértékének csökkentését célzó intézkedésekre" - mondta Juha Aalto szakértő. "Sajnos úgy tűnik, hogy az általunk vizsgált, a fagy által irányított folyamatok közül több már most olyan szélsőséges klímában létezik, amelyben még éppen lehetségesek" - tette hozzá. "Ezek alapján úgy tűnik, a jövőben várható ezen folyamatok működésében egy átbillenési pont, alapvető változások következnek be a talaj állapotában és a légköri visszacsatolásokban" - fejtette ki a szakértő.
Stephan Harrison, az Exeteri Egyetem tudósa szerint a projekt során különböző modellek segítségével bemutatták, hogy ebben az évszázadban a geológiai folyamatok és az ökoszisztémák nagy tengerszint feletti magasságban, valamint az északi és déli területeken alapvetően változnak meg a klímaváltozás nyomán. Becsléseik szerint az általuk vizsgált észak-európai terület periglaciális zónáinak kiterjedése 72 százalékkal csökkenni fog. 2100-ra pedig ilyen zónák csak a magashegyi területeken fognak létezni.
Miska Luoto, a Helsinki Egyetem tudósa kiemelte, hogy mindez jelentős változást okoz az észak-európai növények életében is. Sok ritka faj csak fagyos területeken él meg, így az ilyen különleges adottságú területek eltűnése miatt csökken a fajok sokszínűsége. A kutatók munkájukat és eredményeiket a Nature Communications című szaklapban mutatták be.
