A klímaváltozás „sebességének" nevezték a rangos Nature tudományos folyóiratban azokat a számításokat, melyekkel kaliforniai tudósok egy csoportja hozakodott elő. A hőmérséklet emelkedésével az éghajlati övek mozgása már elindult. A melegebb zónák egyre távolodnak az egyenlítőtől, húzódva a sarkkörök felé.

Ezzel együtt vonulnak a növények és állatok is. Új, nekik megfelelő élőhelyeket keresnek, hogy életben tudjanak maradni. A tudósok eddig főleg arra koncentráltak, hogy mi történik az egyes fajokkal, melyek fennmaradása veszélybe került. Az újonnan érvényesülő szempontrendszer holisztikusabb perspektívát kínál: egész régiók és égövek mozgását jósolgatják a szakértők a becsült hőmérséklet-változások függvényében.

Évi fél kilométer

Az éghajlati övek haladása éves átlagban fél kilométer lesz. Ez első hallásra kevésnek hangzik, de ha belegondolunk, hogy a farmunk, tanyánk, földünk éppen egy ilyen égövi határ közelében húzódik, hamar kézzel fogható változásokkal fog járni terméseinkre nézve. A haladási sebesség helyenként jelentősen eltérhet ettől. Lehet gyorsabb és lassabb a helyi domborzati viszonyoktól függően: a sík területek növényvilága és a sivatagok nyilvánvalóan gyorsabban terjednek, míg a hegységekben a domborzat felfogja az éghajlat-„vándorlást", magyarázta a Time magazin.

Kétarcú hegységek

Az északi féltekén az északra néző hegyoldalak hűvösebbé válnak és több eső éri majd őket a déli oldalakhoz képest. Magyarán egyazon hegynek két oldalán eltérő éghajlati jellemzők alakulhatnak ki és különbségük erősödhet, attól függetlenül, hogy földrajzilag közel vannak egymáshoz, sőt szomszédosak egymással.

Ebből következik, hogy az emberi lakóhelyek kialakításánál előnyösebb lesz a dimbes-dombos környék, mivel abban nagyobb eshetőség van rá, hogy kedvező éghajlatú területre találunk rövid távolságon belül. „A heterogén tájak sok mindent képesek felfogni", mondja Scott Loarie, a Stanford University professzora, a kutatócsoport egyik tagja.

Kollégáival együtt olyan jövőbeli térképeket dolgozott ki, amelyekben a nemzeti parkoknak mindössze a 8 százaléka őrzi meg jelenlegi klímáját. A többié radikálisan megváltozik. De a kutatók még így sem győzik hangsúlyozni kivetítéseik egyszerűsítő jellegét - vagyis a bonyolult ökoszisztéma könnyen felülmúlhatja a következtetéseiket. Nem kis fejtörést okoz a biológusoknak, hogy a kihalás szélén lévő növényfajokat hogyan telepítsék át egyik helyről a másikra. A kutatásban a Palo Alto-i Climate Central és a San Francisco-i California Academy munkatársai is résztvettek.