A fitoplankton növekedését a világ óceánjainak 40 százalékában, köztük a Déli-óceánban is a vas elérhetősége korlátozza. A Déli-óceán nagy részén kis mennyiségű hozzáadott vas tetemes mértékben fokozza a növények növekedését, ezáltal pedig a légköri szén-dioxid-megkötését. A megkötött széndioxid végül az elhalt növényi sejtekben, az óceán mélyén raktározódik. 

Eddig úgy hitték a kutatók, hogy a vas utánpótlása csupán fizikai úton történik: a mélytengeri üledékek felkavarásával, folyók és gleccserek által a szárazföldről, jéghegyek olvadásával, valamint a széllel szállított por ülepedésével. A mostani felfedezés az első bizonyíték arra, hogy biológiai úton is jut vas a felszíni vizekbe a krillek által.

Az antarktiszi krillrőll (Euphausia superba) egykor úgy hírlett, többnyire a felszíni vizek lakója. Most viszont kiderült, hogy akár húsz százalékuk is rendszeresen táplálkozik a tengerfenéken bomló tetemek magas vastartalmú darabkáival. Ezt követően felúsznak a felszínre, és beleik tartalmát a vízbe eresztik. 

A British Antarctic Survey, a Southamptoni Egyetem, az Australian Antarctic Division és az Oslói Egyetem kutatói tíz antarktiszi expedíció során begyűjtött, ezernél is több krill béltartalmát vizsgálták meg. Ezen kívül a krillekről a tengerfenéken készült fényképeket, hangfelvételeket és próbafogásokat is tanulmányoztak. Minden jel arra utalt, hogy a parányi állatok gyakran járnak le táplálkozni a tengerfenékre.