Bruno van Pottelsberghe, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora, valamint Joran Douhard, a Solvay Brussels School of Economics and Management PhD-hallgatója összehasonlították a belgiumi hagyományos házakat (különálló és ikerházakat) fenntarthatóbb változataikkal, amelyek környezetbarátabb anyagokból épültek. Az építőanyagok hatékonyságát a csökkentett szén-dioxid-egyenérték-kibocsátás és az erre fordított pénz arányában számolták ki. Ez az értékelés egységesíti a kibocsátások hatását – például a metán 28-szor nagyobb felmelegedési potenciállal rendelkezik, mint a szén-dioxid, vagyis 1 kilogramm metán 28 kilogramm szén-dioxid-egyenértéknek felel meg – derül ki a Budapesti Corvinus Egyetem és az Université Libre de Bruxelles új kutatásából.

A kutatók megállapították, hogy a legtöbb szén-dioxid-egyenérték-kibocsátás a ház használatakor (az üzemeltetési szakaszban) keletkezik, nem pedig az építés vagy a felújítás miatt. A ház teljes élettartamára vetítve az energiafelhasználás a teljes karbonlábnyom 65 százalékát teszi ki.

Ha minden költséget figyelembe veszünk (építés, üzemeltetés, felújítás), akkor a „fenntarthatóbb” házak teljes birtoklási költsége 7-11 százalékkal magasabb, mint a hagyományos házaké. A felújítási költségek is magasabbak: 20 százalékkal a különálló házak, és 13 százalékkal az ikerházak esetében, főként a fenntarthatóbb anyagok gyakoribb cseréje miatt.

„Bizonyos megállapítások szélesebb európai kontextusban is általánosíthatók: például a fa vázszerkezetek alacsonyabb környezeti hatása a betonépületekhez képest, vagy az a sajátosság, hogy az építőanyagokba ágyazott karbonlábnyom jóval kisebb, mint ami az üzemeltetés során keletkezik. Mindazonáltal az építőipar hatása országonként eltérő, ezért a nemzetközi összehasonlításokat óvatosan kell kezelni (például az üzemeltetési hatás nagymértékben függ a fűtési rendszerektől, amelyek régiónként jelentősen eltérhetnek)”