1986. április 26-án történt a világ eddigi legsúlyosabb ipari balesete a mai Ukrajna területén lévő csernobili atomerőműben. Hatására 150 000 km2-nyi terület vált sugárszennyezetté, ahol 8 millió ember élt. A katasztrófa lefolyásáról és a kétségbeesett védekezési munkálatokról itt olvashatja korábbi írásunkat.
Súlyos következmények
Ukrajna mind a mai napig magán viseli a katasztrófa nyomait: genetikai mutációk növényekben, állatokban; fogyatékosság, depresszió és rákos megbetegedések az emberek esetében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján a nukleáris baleset által érintett Oroszországban, Fehéroroszországban és Ukrajnában máig összesen több mint ötezer olyan személyt jegyeztek fel, akik a nukleáris baleset idején 18 évesnél fiatalabbak voltak, és a katasztrófa után pajzsmirigyrákban betegedtek meg. A pontos számok azonban nem ismeretesek, szakértők több tízezerre teszik azoknak a számát, akik megbetegedtek és meghaltak a katasztrófa következtében. Nemzetközi és ukrán szakértők egyöntetűen rámutatnak arra, hogy az 1986-ban történt csernobili atombaleset előtt gyerekeknél szinte egyáltalán nem fordult elő az említett országokban pajzsmirigyrák, így a megbetegedések magas száma egyértelműen a nukleáris baleset következménye.
Nem bizonyítható ugyan közvetlen kapcsolat, de egyes ukrán szakértők rámutatnak arra, hogy a második generációban, azaz a katasztrófa idején nagy sugárdózisnak kitett akkori gyerekek gyermekeinél megnövekedett számban fordul elő Ukrajnában törpenövés, cukorbetegség, leukémia és egyéb daganatos megbetegedés. Azt azonban már korábban lejegyezték, hogy nagy számban születtek törpenövésű borjaik azoknak a szarvasmarháknak, amelyek hosszabb ideig voltak kitéve radioaktív sugárzásnak a csernobili zónában, így nem kizárt, hogy embereknél is hasonló mutáció öröklődhet. Tavaly júliusi adatok szerint Ukrajnában jelenleg 4186 személy kap állandó havi állami támogatást a csernobili katasztrófával összefüggésben szerzett tartós egészségkárosodás miatt. Közülük 855-en elhunyt házastársuk után kapják a rokkantsági nyugdíjat.
Csernobil után 30 évvel máig 5 millióan élnek sugárszennyezett területeken Ukrajnában, Oroszországban és Fehéroroszországban. Az oroszországi Brjanszki terület legtöbb települését „evakuációs zónaként” sorolták be a magas sugárzási szintek miatt, ám lakosaikat soha nem evakuálták. (Az állatok viszont jól érzik magukat a csernobili erdőkben!) Noha a sugárzás szinte egyáltalán nem csökken, évről évre egyre kevesebb pénzt fordítanak védőintézkedésekre. Csernobil térségében megszüntették a környezeti és élelmiszerügyi monitoring programokat. A Csernobil körüli erdők, ahonnan a helyiek a tüzelőfát gyűjtik, máig szennyezettek; éppúgy, mint a talaj, amelyben az élelmiszereket termesztik, és a folyók, amelyekből a halakat fogják. "A Csernobiltól 200 kilométerre lévő Rivnei területen a Greenpeace által vett 50 tehéntejmintából 46 haladta meg a felnőttekre vonatkozó egészségügyi határértékeket, és az összes minta túllépte a gyermekekre vonatkozó egészségügyi határértékeket. Az Ukrajna és Oroszország több területéről vett hal-, gabona- és gombaminták is meghaladták a megengedett határértéket" - közölte a környezetvédelmi szervezet.
Vannak azonban, akik idegenforgalmi úti célnak tekintik az egykori tragédia helyszínét. Ukrán híradások szerint az extrém turizmus egyik közkedvelt célpontja lett a csernobili zóna, benne a szellemváros, Pripjaty. Egyes irodák szerveznek olyan illegális látogatásokat, amikor kísérővel a kerítés résén át, mindenféle ellenőrzést és biztonsági óvintézkedést figyelmen kívül hagyva viszik be a turistákat, akik kívánság szerint az éjszakát is a zónában tölthetik. Szerveznek továbbá - legális és illegális - vadászatokat, horgászatot is a területen.
Ma is gyakran buknak le tolvajok, akik a zónából sugárzó fémeket és fát csempésznek ki, a korábban ott lakók személyes tárgyait fosztogatják, amelyek később a feketepiacokon tűnnek fel. Létezik viszont legális fa- és fémkereskedelem is, ez esetben hatósági dokumentumokkal igazolják a szállítócégek, hogy a zónából származó fém vagy fa radioaktivitási szintje nem haladja meg az egészségre veszélyes mértéket.
A szakemberek azonban már több tervet is kidolgoztak arra vonatkozóan, miként lehet hasznosítani a katasztrófa által sújtott környéket. Az egyik ilyen lehetőség, amely már a megvalósulás felé halad, hogy atomtemetőt hoznak létre a területen. Az elhasznált fűtőelem-tároló ötlete már évekkel ezelőtt felvetődött, de megvalósításához csak 2014 augusztusában láttak hozzá az erőművet üzemeltető Enerhoatom ukrán állami vállalat és az amerikai Holtec között létrejött szerződés alapján.
Újra megtörténhet
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IEA) adatai szerint jelenleg 68 atomreaktor építése zajlik világszerte és ebből 43 az ázsiai térségben. 29 atomreaktort épít Kína, hetet India, négyet Vietnam és hármat Japán, ahol újra növekszik az atomenergia támogatottsága. Magyarországon is éppen zajlik a Paksi Atomerőmű kibővítésének előkészítése, a Paks II. erőmű azonban várhatóan az éppen üzemidő hosszabbítást kapott Paks I-hez hasonlóan teljesen biztonságos lesz. Erre egyébként a szigorú magyar szabályozás mellett a hasonlóan rigorózus uniós felügyelet is garancia. Nem ez a helyzet azonban az ázsiai atomreaktorokkal, ahol a korrupció külön biztonsági kockázatot jelenthet. Az építtetők-kivitelezők ugyanis kenőpénzekkel olyan alapanyagokat, vagy építési eljárásokat is „átcsúsztathatnak” amelyek nem felelnek meg teljes mértékben a nemzetközi biztonsági szabványoknak, így akár egy, újabb, csernobili katasztrófa sem elképzelhetetlen.
