Az ökoszisztémák "beárazásának" szükségességét 2006 után ismerték el sokan, amikor a hires Stern-jelentés rámutatott, hogy az éghajlatváltozásból eredő károk elhárítása és/vagy a további klímaváltozás megelőzése tetemes összegeket fog felemészteni. Ahhoz, hogy a természetvédelemre, s a klímaváltozás megelőzésére elegendő pénzt fordítsanak egy leendő globális klímaegyezmény keretében, meg kell állapítani milyen pénzbeli előnyként jelentkeznek a gazdasági folyamatokban és hogy mennyit ér eme "ingyenes szolgáltatások" elvesztése. Az utóbbi években Achim Steiner, a ENSZ Környezetvédelmi Programjának vezetője is folyamatosan hangoztatja, hogy az ökoszisztémák árcédulázása elengedhetetlen.

Természeti tőke: mennyit ér?

Egy korábbi becslés 30 milliárd dollárra tette a korallok globális értékét, emlékeztetett a CNN hírtelevízió, ám az csak a turizmus-generáló erejét, halaknak otthon adó képességét és szökőárakat megfékező képességét vette számításba. A kalkulációs metodika mára fejlődött.

Egyetlen hektárnyi korallsziget 130 000 és 1,2 millió dollár közötti értéket képvisel a világgazdaság számára, állítja Pavan Sukhdev, a Deutsche Bank munkatársa, aki egyben a Cambridge University kutatócsoportjának vezetője. Sukhdev a The Economics of Ecosystems and Biodiversity (TEEB) nevű csoport élén az ökoszisztémák "beárazásán" munkálkodik.

Ha a világszerte folyó erdőirtás a felére csökkentenék, azzal 3,7 trillió dollárnyi értéket mentenének meg a társadalom és a nemzetgazdaságok számára, valamint 4,8 gigatonna széndioxid elnyelését tennék lehetővé. A természeti környezet óvása tehát nemcsak morális kötelessége az embernek, de anyagi és létérdeke is. Mindössze 45 millió dollárt kellene fektetni az erdők megóvásába ahhoz, hogy élvezhessük évi 4,5-5,2 milliárd dollárra taksált "szolgáltatásait".

A veszteségek ráadásul fokozódnak, mert az ökoszisztémák kihalása vagy sérülése dominóeffektust eredményez: a kihalt erdő például a talajviz elvesztésével is jár, a földterület könnyen erodálódik és elsivatagosodhat. Tulajdonképpen az emissziós kvótakereskedelemnek is ez a hibája: abban a térségben, ahol túlzott a légszennyezés, ott további emisszióra jogosító kvóta vásárolható, és közben senkit nem zavar, hogy a helyi ökoszisztéma sérül. (A kvótarendszer érdeme viszont az, hogy megszabja a maximális kibocsátást és idővel csökkenti azt, mivel a kvóták száma évről-évre csökken.)

Árcédulák - nem felcserélhetők

Vannak hangadó környezetvédők, akik úgy vélik, az ökoszisztémák beárazása azzal a veszéllyel jár, hogy piaci áruként tekintenek rájuk és mint a részvényeket vagy termékeket, behelyettesítik egymással. Ez a karbonsemlegesítési projekteknél lehet veszélyes: ha egy bányavállalat elpusztít például egy rendkívül értékes erdőt, de telepít egy másikat másutt, ezzel letudja a kötelezettségeit - és papíron még be is bizonyíthatja, hogy a biodiverzitás szempontjából jót tett. Csakhogy közben éppenséggel sérül a biológiai sokszínűség, mert veszélyeztetett fajok, gyógyszergyártáshoz használható növényfajták múltak ki az elveszett erdővel együtt, s ökológiai egyensúlyok borulnak fel a régióban. Ez a fajta kiváltási ügyködés és ökoszisztéma csere-bere, "nagy veszélyekkel járhat", figyelmeztetett Owen Espley, a Friends of the Earth zöld szervezet tagja a CNN hírtelevízióban. Sukhdev azonban bízik benne, hogy a kellő fékeket beépítve, pontos adatrögzítéssel és ellenőrzéssel működni tud a koncepció egy nemzetközi szabályozási rendszerben.