A műanyag, amit eldobunk az utcán, széttöredezik, elviszi az esővíz, bekerül a lefolyókba, a városi csatornarendszerbe, onnan a folyókba, majd a tengerekbe. De le sosem bomlik. A tengerekben pedig – ennivalónak nézve – megeszik a halak, és tömegesen kimúlnak tőle.
A szóban forgó szeméthegyről egyébként már 1988-ban említést tett az amerikai Óceáni és Légköri Hivatal (NOAA). Kiterjedését 700 000 négyzetkilométerre becsülik, ami nagyjából Texas állam méretének felel meg.
Három évvel ezelőtt az akkor 18 éves Boyan Slat a TEDx konferencián ismertette tervezetét Hollandiában. Lebegő falak hálózatát építené, amelyek szépen maguk közé szorítanák a műanyag szemetet. Vagyis a hullámok mozgásának segítségével az óceán tisztítaná meg magát a nem kívánatos plasztikhulladéktól.
Három év telt el az interneten nagy feltűnést keltő beszéd óta. (Mi nem kelt ott feltűnést 5 percig?) Slat megalakította a The Ocean Cleanup nevű céget, és megnyerte az 152 700 dollárral járó Index díjat, amit a világ problémáinak orvoslására új megoldásokat kereső vállalkozóknak ítélnek oda.
Kép: boyanslat.com
Slat a tervek szerint 2020-re tudja vízre bocsátani a szemétgyűjtő komplexumot Hawaii és Kalifornia között – írta a Huffington Post. A maga 1,98 kilométer hosszúságával ez lesz a legnagyobb úszó létesítmény a Föld nyílt vizein. Hogy Slat mit tervezett arra az eshetőségre, ha a trópusi viharok megtépázzák találmányát, azt nem tudni, de remélhetőleg hurrikánbiztos lesz az óceáni tisztítómű.
Nemrég azt nyilatkozta az ambiciózus fiatalember, hogy nem találtak olyan okokat, amiért kivitelezhetetlen lenne a terve. Munkatársaival nemrég tért vissza egy megvalósíthatósági tanulmányútról. Ehhez kapcsolódóan 530 oldalas megvalósíthatósági tanulmányt írt, melyben több száz szakértő elemezte a létesítmény életképességét különböző szempontokból. A tesztelés 2016-ban Japán vizein veszi kezdetét, egyelőre vélhetően kisebb méretben, mint az említett 1,98 kilométer.
Slat tervére 2 millió dollárnyi befektetést készek fordítani befolyásos pénzemberek.
A projekt kritikusai attól tartanak, hogy a lebegő monstrumba túl sok élőlény fog belegabalyodni, és veszti ott életét, s így végső soron több veszteséggel jár majd a tisztítás, mint haszonnal. Mások azt mondják, inkább a szárazföldön kellene megváltoztatni a szemetelő emberek szokásait, és akkor nem lenne szükség ilyen tisztítószerkezetekre.
Megint mások a piaci szereplőknél kopogtatnak. A The Ocean Conservancy életre hívta a Trash Free Sea nevű szövetséget, melybe belépett a Coca-Cola és a Nestlé is, vállalva, hogy óceánbaráttá teszik termékeiket és azok csomagolását.
