A európai-orosz gáztárgyalásoknak három fontos vitapontja volt. Az egyik a Déli Áramlat gázvezeték jogi státusa. A Gazprom itt egy apró lépést tett azért, hogy az EU által favorizált Nabuccohoz hasonló jogi helyzetbe kerüljön. A másik kérdés, hogy a Gazprom árképlete fenntartható-e az új gázpiaci rendtartás szerint. Putyin szerint a napi árjegyzés kockázatát át fogják hárítani az európai fogyasztókra, ha az EU ehhez ragaszkodni fog. A harmadik vitapont az, hogy a Gazprom tulajdonát sértheti-e az EU harmadik irányelv-csomagja. Barroso megígérte, hogy a Gazpromot nem fogják diszkriminálni, és az elhangzottak alapján nem lehetetlen, hogy azok az országok, akik az orosz monopóliumot megpróbálják a földgázszállításból kizárni, valamilyen módon kénytelenek lesznek anyagilag kompenzálni az oroszokat. Eredményeket mindenki a júliusban kezdődő lengyel elnökség elejére vár.
Páneurópai korridort akarnak az oroszok
Az EurActiv munkatársának Szergej Smatko orosz energiaügy miniszter a csúcstalálkozó egyik mellékeseményén elmondta, hogy Günther Oettinger hozzájárult a Déli Áramlat áprilisi brüsszeli bemutatójához. A promóciós esemény az Európai Bizottságnál fogják tartani és sok fontos döntéshozó, többek között a részes országok nagykövetei és érintett nagyvállalatainak vezetői lesznek jelen. „Azt hiszem, hogy ez egy nagyon érdekes esemény lesz". Oettinger szóvivője, Marlene Holzner az EurActiv kérdésére megerősítette a megállapodás tényét, de úgy pontosított, hogy az Európai Bizottság nem lesz hivatalos házigazdája az események, csak Oettinger biztos jelen lesz rajta.
Smatko elmondta az EurActivnak, hogy az oroszok közvetlen célja az, hogy a Déli Áramlat ugyanolyan jogi státuszt szerezzen az Európai Unióban, mint amit a szintén Gazprom érdekeltséggel épülő, Balti tenger alatt húzódó, már részben elkészült Északi Áramlat. Az Északi Áramlat ugyanis páneurópai korridorként lett elismertetve az EU transzeurópai hálózatok listáján még 2006-ban, ami azért fontos, mert így a finanszírozói kockázat csökkenthető azzal, hogy a konstrukció EU-konformitása garantált, sőt, esetleg kapcsolódó létesítmények és projektek finanszírozásába maga az EU is bevonható. Az esemény azt jelzi, hogy ez nem lehetetlen, és mindez nagyon jelentős jogi fordulatot hozhatna a Déli gázfolyosón zajló vezetékháborúba. A versenyben lévő öt vezeték közül jelenleg az AGRI és a TAP pozíciója látszik a legszilárdabbnak, de a Déli Áramlat jogi státusából eredő hátrányának ledolgozása tovább ronthatná a „kiemelt európai projekt" címmel büszkélkedő, de pénz- és gázhiánnyal küzdő Nabucco esélyeit (EurActiv Dosszié: Déli gázfolyosó - vezetékek versenye Európa gázellátásáért).
Az Északi Áramlat egykor Lengyelország heves tiltakozása ellenére, a német-orosz kormány különalkujaként került be Európába, amihez később Dánia is hozzájárult. Az Északi Áramlat magas fokú politikai támogatottságot élvez, felügyelőbizottságának elnöke az egykori német kormányfő, Gerhard Schröder, akinek közvetítését a német és az orosz fél is el szokta fogadni. A Déli Áramlat mellé ugyan az orosz kormánynak sikerült több délkeleti országot (Olaszország mellett Magyarországot, Bulgáriát és Romániát, valamint az EU-n kívüli Szerbiát) felsorakoztatnia, de egyelten jelentős felkért politikus sem vállalata el a Schröderéhez hasonló szerepet - Jacques Chirac egykori francia elnök egy éve utasította el az orosz felkérést.
Árazási képletek
Az orosz tárgyalódelegáció másik fontos, hónapok óta előkészítés alatt lévő célja a Gazprom árazási képletének megvédése. Oroszország más gázexportáló országokhoz hasonlóan a hosszú távú, nagybani szállításokat hosszú távon rögzített, és a napi árváltozásoktól megkímélt árazási rendszerben garantálja. Bár ezt a rendszert a nagybani gázvásárlók és a csővezetékes vállalatok is általában kedvelik, az EU új gázpiaci irányelvcsomagja a regionális gázpiacokon kialakuló, napi, tőzsdei jellegű árjegyzéseket favorizálja. Az irányelvcsomag márciusi hatályba lépése után nem világos, hogy a két rendszer megfér-e egymással. Egyes országok értelmezése szerint igen, másoké szerint nem: az E.On Ruhrgas a német hálózati iparági regulátor döntése értelmében felkérte a Gazpromot a napi árjegyzés bevezetésére. Ez a kérdés Magyarországon is bármikor felmerülhet. Ha a Gazprom kénytelen lesz megváltoztatni a gázár jegyzésének módját, akkor Magyarországon is éven belül többször változhat a gáz ára. (A jelenlegi rendszerben a gáz árát 9 havonta igazítják más fűtőanyagok, elsősorban a kőolaj átlagos árváltozásához). Ha ennek ellenére a lakossági közüzemi szolgáltatók egy fűtési szezonra fix árat akarnak jegyezni, akkor kénytelenek lesznek árbiztosítást kötni, aminek a költségét valakinek meg kell fizetnie. Ráadásul a szállítók arra hivatkozva, hogy az alacsony napi árak mellett veszteni fognak a szállításokon, eleve magasabb bázisárra térhetnek át, illetve visszafoghatják a kínálatuk bővülését. Az oroszok az elmúlt napokban minden ilyen lehetőséget szóbahoztak.
Putyin miniszterelnök saját tájékoztatóján részletesen érvelt amellett, hogy olyan jogértelmezést szeretnének elérni, ami a Gazprom számára lehetővé teszi a régi árazási rendszer működtetését, sőt, ha ez nem érhető el, akkor követelik az Oroszországgal kötött államközi egyezményeket felülíró jogszabály módosítását. „Jelenleg az azonnali piaci árak még a hosszú távú szerződésekben rögzített áraknál is magasabbak. Meg vagyok róla győződve, hogy az európai gazdaságok fundamentális érdeke a stabil hosszú távú szerződések megléte" - mondta Putyin Brüsszelben. Az orosz pozíció ezen a téren nem csak azért erős, mert Oroszországban vannak a gázmezők. Az EU irányelve ebben az esetben az Európai Gazdasági Térség részére kötelező érvényű jogszabályok, amelyek azonban az EGT-n kívüli Oroszországra nem érvényesek; az EU irányelvek a nemzetközi jogban élveznek elsőbbséget az Oroszországgal kötött államközi megállapodásoknál.
Putyin elmondta, hogy hiába próbálták elmagyarázni a közvetítői, hogy a Harmadik Irányelvcsomag nem javítani hanem rontani fogja az európai piacon működő orosz cégek helyzetét. „Ennek az eredménye pedig az európai fogyasztók által fizetett magasabb ár lesz". Az orosz miniszterelnök szavaival: „Tegyük a szélesebb közönség számára is érthetővé az álláspontunkat. Itt nincsen semmiféle titok. Önök azt mondják nekünk: adjuk el a gázt az EU kapujánál, és hagyjuk a szállítást más cégekre. Ennek a szállítás üzletnek azonban nagyon nagy a költségfedezete, legfeljebb 8-10 százalék, és ha ez a feladatot kisebb cégek veszik át, az árak fel fognak menni" - figyelmeztetett Putyin.
A harmadik vitapont az irányelvcsomag által felvázolt vertikális iparági struktúrák kérdése. Litvánia az irányelvre hivatkozva szétválasztotta a Lietuvos Dujoz korábban vertikálisan integrált gáztársaságát egy szállító és egy kereskedő vállalkozásra. Az eredeti cégben a Gazprom is részvényes volt, de a jogutódok egyikéből kihagyták. Putyin szavaival a „litván kormány csak ürügyet keresett az orosz tulajdon elkobzására".
Sokan a legszigorúbbat választották
Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso ennek kapcsán ragaszkodott annak leszögezéséhez, hogy az irányelvcsomag nem diszkriminatív az EU-n kívüli vállalkozásokra nézve sem, amelyekre azonos szabályok vonatkoznak mint az EU-n belüli cégekre. Barroso elismerte, hogy egyes tagállamok az Irányelv által kínált három modell közül a legszigorúbbat választották. „Megértem, hogy Putyin miniszterelnök úr miért érvel olyan energikusan ebben a kérdésben, de ez a szabály vonatkozik a norvég és az európai vállalatokra is" - tette hozzá Barroso.
A legszigorúbb szétválasztási szabályok szerint az eladóknak a birtokukban lévő gázt a független gázszállító cégeknek tényleg át kell adniuk. A Bizottság szóvivője szerint Litvánia mellett még további nyolc EU tagállam választotta ezt a megoldást. Ennek alternatívája az, hogy a gázszállítások rendszerét egy a szállítást és gázkitermelést végző cégtől független rendszerirányító végzi (Magyarország jelenleg ezt a modellt alkalmazza, legalábbis elméletben), a harmadik lehetőség pedig az, hogy egy különleges tanács dönt a vitás helyzetekben.
