A biodiverzitás kifejezés az élővilág egészét magában foglalja, az állat- és növényvilágot egyaránt. „Megőrzése ugyanolyan súlyú feladat, mint a klímavédelem", jelentette ki Merkel, sőt tudósok egyenesen úgy vélik, a bioszféra sokszínűségének megőrzése elengedhetetlenül fontos tényező a klímaváltozás elleni küzdelemben. A kancellár hozzátette, hasonló szervezetre gondol, mint az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC), amely a klímaváltozással kapcsolatos kutatásokat összegzi időről-időre. Az új testület felállításának ötletét támogatta Achim Steiner, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) igazgatója is.
Az ENSZ hangsúlyozta, az erdők és lápok pusztulása révén az emberiség elveszíti ezek "ingyenes szolgáltatásait": a levegő és a víz tisztítását, a szélsőséges időjárási eseményektől való védelmet, valamint az építkezéshez és a fűtéshez szükséges anyagokat.
2009 vesztesei: Tigris, jegesmedve, orrszarvú
Bár több faj esetében is felderengett halvány reménysugár az év folyamán, az állat- és növényfajok tömeges kihalása alapvetően változatlanul folytatódott 2009-ben - értékelte az évet a Természetvédelmi Világalap (World Wildlife Fund, WWF) szakértője, Volker Homes. A WWF szerint a fajok pusztulásának fő előidézői változatlanul a természetes élőhelyek tönkretétele, a klímaváltozás, a terjedő orvvadászat, valamint a természet erőforrásainak túlzott ütemű kiaknázása.
A WWF szerint az Európai Unió kitűzött célja, a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítása nyilvánvalóan nem teljesült. A természetvédelmi szervezet a 2009. év nagy vesztesei között tartja számon a tigrist, a jegesmedvét és az orrszarvút, melyek száma erősen megcsappant; a nyertesek között pedig az elbai hódot, a hiúzt és a Kelet-Oroszország hegyvidéki tajgáin és erdeiben élő amur leopárdot; igaz, ez utóbbinál három utód világra jötte is jó hírnek számít.
Sushi-mánia
A tengeri halfajták egyike legfürgébbje - amely 64 kilométer/órás sebességgel is képes úszni - könnyen a törvény horgára akadhat: a kék tonhal (bluefin tuna) ma már 50 ezernél is kevesebb példányban található az Atlanti óceán nyugati partszakaszán, az Egyesült Államok halszabályozási hatóságai mégis azon vannak, hogy felemeljék azt a határértéket, amely megszabja, hány kék tonhalat lehet kereskedelmi céllal évente kihalászni. A National Marine Fisheries Service javaslata nagy csapást jelentene a 40 évig élő kék tonhalnak. Hosszú élete dacára létszáma egyre fogyatkozik: az 1970-es „halnépszámlálás" óta a kéktonhal-állomány 82 százalékkal csökkent, 222 600-ról 41 000-re. Többségüket a New England és South Carolina államok között húzódó partszakaszon fogják ki. A mexikói öbölben tiltott a halászatuk, de ha a nagy hálókon fennakadnak kék tonhalak is, azokat megtarthatják.
Az amerikai halőrség terve a megszokott gyakorlat szerint jelenleg lakossági észrevételek előtt áll nyitva, a javaslat tehát még nem lépett életbe.
A veszélyeztetett állatfajták kereskedelmét szabályozó konferencián (CITES) márciusban egyes delegáltak megpróbálják majd felvétetni a kék tonhalat is a védett fajok listájára, ily módon védelmet nyújtva e halfajtának a túlzott halászat ellen (a döntés a kereskedelmi halászatra vonatkozik, a sporthorgászatra nincs hatással). A kék tonhalra a sushi-kereskedelem tart igényt, a legtöbbet Japánba szállítják belőle. Egy jól megtermett példány 4,2 méterre is megnőhet, súlya elérheti a 720 kilogrammot, ára több ezer dollárra rúg.
