Dél-Koreában nyitotta meg nemrég főhadiszállását a Zöld Klímaalap, amely a Reuters szerint az ENSZ legfontosabb pénzosztó szerve – legalábbis ezzel a szándékkal jött létre. A valóság mégis másképp fest: elviekben évente 100 milliárdot ítélnének oda a rászoruló nemzeteknek 2020-ig, de a beígért évi 10 milliárdból eddig csak 40 millió(!) folyt be a donorországoktól.
Az alap logikája az, hogy a gazdag országok a múltban éppen eleget szennyeztek, ezért kötelességük segíteni a szegény országokat az éghajlatváltozás elviselésében, mert azok történelmileg nem felelősek a levegő magas üvegházgáz-koncentrációjáért, amely kiváltja a klímaváltozást.
A fejlődő országok emissziójuk csökkentésének költségeire éppúgy igényelhetnek támogatást, mint a mezőgazdaságukat ért károkra.
Azonban a novemberi varsói klímacsúcson sem voltak túlságosan készségesek a nyugati államok. Németország és Svédország tervezi, hogy befizeti adományát, utóbbi 45 millió dollárt. Az idei németországi árvízre négyszer több segítség érkezett, mint 2003 óta a szegény országok klímaproblémáira.
