Amikor egy erdőt kivágnak, a halott fákból felszabadul, s a légkörbe jut az addig elnyelt, elraktározott széndioxid. Becslések szerint az üvegházgáz-emissziók 20 százalékát az erdőirtás adja, különösen a trópusi erdők pusztítása. Az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) odáig megy, hogy ezt az értéket az ember okozta emisszió 33 százalékára becsüli. Ezzel szemben új kutatások arra az eredményre jutottak, hogy a tőzeglápok pusztítását nem számítva a favágás a CO2-kibocsátás 12 százalékáért felelős (persze nem szabad elfeledni, hogy a tőzeg is fontos CO2-megkötő).

Az erdők kivágása Földünk vízháztartását is megbolygatja, mivel a fák gyökereiken keresztül felszívják a vizet, majd a légkörbe juttatják azt. Az erdőirtás negatív hatással van a termőföldre: a sivár föld könnyen erodálódik, a víz hamar kimossa belőle a tápanyagokat, és terméketlen talajt hagy maga után. A fairtás helyén nagy esőzések idején gyakoriak az emberéleteket okozó földcsuszamlások.

Jelenlegi ismereteink szerint az erdőirtás évente egy emlős állatfaj kipusztulásához vezet, ez azonban a táplálékláncot megingatva 23 000 más állatfajta megsemmisülését vonja magával.

Előrejelzések azt mutatják, hogy a dél-kelet ázsiai flóra és fauna (vagyis növényvilág) közel 40 százaléka megsemmisülhet ebben az évszázadban. Az erdőirtás végzetes hatással van a szegény országokra, amelyek gyakorlatilag ily módon felélik természeti erőforrásaikat. 2050-re a globális GDP 7 százalékos csökkenésének lesz oka az erdőirtás, állítja a biológiai sokszínűségről szóló bonni egyezmény (CBD), melyet az 1992-es Rio de Janeiró-i Föld csúcson is elfogadtak.

Támogatási rendszer

Amikor a Kiotói Egyezményt 1997-ben megszavazták, tudományos szinten még nem voltak széles körben elfogadva azok a számértékek, amelyek rámutattak, milyen nagy szerepet játszanak a globális klíma alakulásában az erdők és azok CO2-elnyelő képessége.

Ma közel 30 modell létezik a globálisan koordinált erdővédelem kialakítására. Achim Steiner, az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) vezetője már jó ideje hangsúlyozza, hogy átfogó klímaegyezmény nem létezhet az erdők figyelmen kívül hagyásával. A UNEP, az ENSZ fejlesztési programja (UNDP) és az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági programja (FAO) együttműködésével működő erdővédelmi program lényege, hogy a szegény országok támogatást (vagy ha tetszik, pénzjutalmat) kapnak, ha megőrzik erdőségeiket. A program a REDD nevet viseli (Reducing Emissions from Deforestation and Forest Degradation in Developing Countries), és Steiner szándékai szerint a decemberben esedékes mexikói klímacsúcson konkrét keretet különítenének el a számára.

A kezdeményezés célja, hogy nemzetközileg növekedjen a környezetvédelem értéke (CO2-megkötés, vízvédelem, biodiverzitás megőrzése) az anyagi juttatások révén. A REDD ellenzői azonban úgy tartják, a gazdag országok indokolatlan előnyökhöz juthatnak általa: légszennyezésük egy részét letudhatják azzal, hogy nem vágják ki a fáikat, erre automatikusan támogatást kapnak, abból pedig széndioxid-kvótát vehetnek. Mások az erdőségek által megkötött CO2-mennyiség "számosításának" nehézségeit emlegetik.

Perifériára szorulhatnak a kis erdőségek

Amerikai erdőtulajdonosok aggodalmukat fejezték ki, hogy a kisebb magánerdők kiszorulnak az USA tervezett CO2-kvótakereskedelméből, és nem számolhatják el erdőiket CO2-elnyelő felületként, vagyis nem árusíthatnak arra kvótákat (nagy kibocsátóknak). Az érintett erdő-tulajdonosok úgy látják, az (erdő)ellenőrzések és a hivatali kvóta-jóváhagyás/elfogadás tarifája túl magas. A 40 hektárnál kisebb erdők tulajdonosainak ez nem kifizetődő, az eljárás csak viszi a pénzt. Az Egyesült Államokban a kis magánerdők összterülete eléri a 48,1 millió hektárt, ezek javarészt családi tulajdonban vannak. A 309 milliós lakosú országban közel 10 millió magánszemély mondhatja magát valamilyen erdőterület birtokosának. Az USA teljes erdőterülete -az állami tulajdonúakat is beleértve- nyeli el az ország CO2-emissziójának 10 százalékát.

Mennyit nyelnek a fák?

Több tudományos dolgozat állította azt, hogy a légkörben növekvő CO2-koncentrációval együtt a fák üvegházgáz-megkötő képessége is növekszik, s ezt a vélekedést mérésekkel támasztották alá. Új kutatások azonban cáfolják az örvendetes hírt, pontosabban némileg árnyalják az összképet: a kutatók most azon az állásponton vannak, hogy a változás azért következett be, mert a CO2-növekedés a levegőben meghosszabbította a fák növekedésének szezonját. A University of Colorado kutatói a globális felmelegedés vízkészleteket elszívó hatását is bevették kutatásaikba, és a fákban lévő vízmolekulákat elemezve a hóolvadás csökkenését állapították meg a magaslati erdőkben. Ez meglátásuk szerint visszafogja a fák klímaváltozáshoz való alkalmazkodását és megnövekedett fotószintetizáló képességét: vagyis nem fognak annyi CO2-terhet levenni a vállunkról (és orrunkról), mint ahogy azt a tudósok újabban gondolták.