2016. szeptember 27-én és 28-án Sydney-t és környékét hatalmas vihar rázta meg, melynek erősségét jelzi, hogy 12 óra alatt 21 000(!) villámlást észleltek. Az egész Dél-Ausztrál térségben olyan mértékű áramkimaradások voltak, amire soha eddig nem volt példa. Több nagyvárosban megbénult az élet. Dél-Ausztrália az ország ötödik legnépesebb tartománya, 1,7 millió ember lakik a térségben, s itt található a főváros Adelaide is. Az áramellátás ugyan egy nap múltán a háztartások 90 %-ában helyreállt, a gyárakban azonban nem.
(A szélsőséges időjárás húsz év alatt félmillió áldozatot szedett!)
Az ausztrál gazdaság motorjainak számító bányaipari vállalatoknál -mint a BHP Billiton és az OZ Minerals- leállt a termelés, s az acélgyárakban is azzal küszködtek, hogy áram híján hogyan akadályozzák meg a felhevített fémek idő előtti kihűlését, hogy ne okozzanak kárt a gépesített gyártósorokban. Az áramszünet 300 000 tonnányi rezet érintett és az ország egyetlen ólomolvasztó kohóját is kikapcsolta. A dologban nem is ez a fontos, hanem a esemény politikai utóélete.
Az incidens nyomán Malcolm Turnbull miniszterelnök vizsgálatot rendelt el az energiaszektorban. Az ügy újra felszínre dobta azt a régóta folyó vitát, ami a fosszilis ipargágak támogatói és a zöldek között folyik: Ausztráliának, úgy is mint a szénbányászat nagyhatalmának, a jelenleginél jóval nagyobb mértékben kellene megújuló energiákra hagyatkoznia. Turnbull e tekintetben ”ébresztőnek” nevezte az ítéletidő okozta áramszünetet.
Dél-Ausztrália egyébként azon kevés tartományok közé tartozik, mely borászata és gyáripara révén nagyobb mértékben hagyatkozik megújuló energiákra, mint az ország többi régiója: itt az energiamix 40 %-át a szélenergia teszi ki. Energiaügyi szakértők hangsúlyozták, hogy az áramkimaradás elkerülhetetlen volt, mert a heves szélfúvások megrongálták a nagy feszültségű vezetékeket, így a hálózat lekapcsolt, hogy ne keletkezzen maradandó kár túlterheltségtől.
