Amerika miatt kell sietni a klímaegyezménnyel

Pénteken világpolitikusok írták alá a tavaly decemberben kialkudott globális emissziócsökkentési és klímavédelmi egyezményt. Ám a 2030 utáni vállalások homályba vesznek. Ráadásul az amerikai elnökválasztás is keresztbe tehet a szép céloknak.

2016. április 26.

Piac&Profit

Nem is olyan rég, 2015 decemberében egyeztek meg a klímatárgyalók és kormányfők a klímaegyezményről Párizsban, de máris váratlan -vagy részben várt- nehézségekkel néz szembe a globális emissziócsökkentés ügye. A feladat egyszerűen összefoglalható: 2050-re nagyjából karbonsemlegessé kell tenni az emberi civilizációt. Vagyis el kell érni, hogy lehetőleg ne bocsásson ki több üvegházgázt, mint amit el tud nyel(et)ni karbonsemlegesítő projektekkel (pl. klímaerdők és mangrove-ligetek létesítése, a füst Föld alatti üregekben tárolásával, megújuló energiákra való átállással stb.)

Az IMF is beszáll: egyelőre csak adatokkal

Christine Lagarde, az IMF első embere a minap visszhangozta azt a nézetet, amit a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) már évek óta szajkóz: a kormányoknak el kellene törölniük vagy legalábbis drasztikusan lecsökkenteniük az olajártámogatásokat, ezzel lehetne hathatósan csökkenteni a fosszilis energiahordozók használatát.

Lagarde a karbonadó világszerte történő bevezetését is szükségesnek tartaná - e két eszközzel végre olyan árszintre lenne hozható a kőolaj, ami mellett még inkább vonzóbb és gazdaságosabb alternatívának tűnnének a megújuló energiák.

Lagarde ígéretet tett rá, hogy az IMF is kiveszi részét az energiakérdések megtárgyalásából és tanulmányokat fog publikálni arról, milyen energiaárakra lenne szükség ahhoz, hogy a gazdaságot alacsony karbontartalmú növekedési pályára állítsák.

A párizsi Klímaegyezmény csak akkor lép életbe, ha legalább a globális emisszió 55%-át adó 55 ország törvényhozása ratifikálta azt, de erre minden esély megvan, mivel az aláírás első lehetséges napján végül 175 ország vezetője aláírta a dokumentumot. A washingtoni székhelyű World Resources Institute szerint legalább 25 olyan ország csatlakozott a megállapodáshoz az első napon vagy megteszi ezt hamarosan ígérete szerint, amely a globális károsanyag-kibocsátásból 45 százalékban kiveszi a részét. Csak az Egyesült Államok és Kína együtt 38 százalékot képvisel. Kína - a világ legnagyobb széndioxid-kibocsátója bejelentette, hogy még a G-20-as országcsoport szeptemberi kínai csúcstalálkozója előtt "befejezi a ratifikálást előkészítő eljárást". John Kerry amerikai külügyminiszter pedig azt mondta, hogy az Egyesült Államok még az idén mindenképpen csatlakozni akar a megállapodáshoz.

A The New York Times megjegyezte, hogy mindenki arra számított, ez a folyamat évekig is eltarthat, de egyes államok már arról beszélnek, hogy szuperturbó üzemmódban keresztülpasszírozzák a voksolást a parlamentjeiken, hogy akár 2016 végére életbe léphessen az egyezmény.

A gyors cselekvés azért lenne fontos, mert ha republikánus elnököt kap Amerika a novemberi választáson, akkor kútba eshet az USA részvétele a klímavédelemben - ahogy George W. Bush mandátuma alatt sem ratifikálták a kiotói egyezményt Washingtonban.

Ezek az újonnan felmerült nehézségek

Nagy kerékkötője a klímaügynek, hogy februárban az amerikai Legfelsőbb Bíróság felfüggesztette a Tiszta Energia Törvényt, mely a széntüzelésű erőművek kibocsátását regulázná. (A legfelsőbb jogi grémium 5-4 arányban voksolt a törvény ellen. A testület konzervatív tagja, Antonin Scalia 4 nappal a szavazás után elhunyt.) Várhatóan júniusban az illetékes körzeti bíróságon újratárgyalják az ügyet, ezt fellebbezés követi, s a legfelsőbb bíróság ismét voksol majd, ezúttal már Scalia utódjával.
Egyetlen ország sem nyújtott be részletes és tudományosan megalapozott cselekvéstervezetet arról, mégis hogyan tervezik kibocsátásuk csökkentését.
A fejlődő országokban még mindig több száz széntüzelésű erőmű építése van tervbe véve.
Az olajcégek továbbra is dollármilliárdokat költenek olajkészletek feltárásába.
A kibocsátásmérséklési vállalások csak a 2030-ig tartó időszakra terjednek ki. Sehol egy kormányzati szintű terv arról, hogy 2050-ig mi lesz.
A republikánus párti elnökjelöltségre pályázó Donald Trump és Ted Cruz egyaránt klímaszkeptikusok, akik ígéretet tettek rá, ha hatalomra kerülnek, beszüntetik Obama klímapolitikáját. Mindketten kritizálták a párizsi klímaegyezményt. (A dolog pikantériája, hogy Trump székhelye Floridában van, mely éppen azon tagállama az USA-nak, ahol a legnagyobb károkat okozhatja a tengerszint emelkedés. Ott van a legtöbb értékes ingatlan kitéve az emelkedő óceán pusztításának.)

Jó jel viszont, hogy globális összesítésben az új energiatermelő-infrastruktúrákat létesítő beruházásoknak már több mint a felét már megújuló energiákra költik. 2015-ben kétszer annyi pénz költöttek így megújulókra, mint fosszilis energiahordozókra, állítja a Bloomberg New Energy Finance elemzése. Ám a világ villamos energiafogyasztásának még mindig csak 10%-át elégítik ki megújuló forrásokból. Igaz, 2005-ben ez az arány még csak 5% volt.

Az amerikai napilap szerint az amerikai klímapolitika befuccsolásának nagy veszélye az, hogy ha bármely gazdag ország elzárja a csapot és nem folyósít pénzt az ENSZ klímaalapjának (ld. keretes írásunkat), melynek kedvezményezettjei a szegény országok, akkor ezek a harmadik világbeli államok is fittyet hányhatnak emissziócsökkentési vállalásaikra, mert egyszerűen nincs pénzük gazdaságuk zöldítésére.

Az USA azt vállalta, hogy 2025-re 26-28%-kal csökkenti légszennyezését a 2005-ös bázisév emissziójához képest. A Rhodium Group szerint Obama legfeljebb 23%-ot érhet el az általa bevezetett törvényekkel. Vagyis dolgavégezetlenül hagyhatja el a Fehér Házat. 2012-es újraválasztási kampányának ugyanis sarkalatos pontja volt az ígéret, hogy sikerre viszi a klímapolitikáját, miután 2010-ben a kongresszusban elhasalt a klímavédelmi törvény. Az EU 2030-ra 40%-kal fogja vissza kibocsátását a vállalás szerint.

(Forrás: Reuters, The New York Times)

Gyűlnek a milliárdok

Az USA március elején utalta át az első 500 millió dollárt az ENSZ Green Climate Fundjának, ami a párizsi klímaegyezményben is vállalt 3 milliárdos befizetése első részlete. A támogatásra már 2014-ben ígéretet tett az Obama-adminisztráció.

Az alap feladata, hogy segít a klímaváltozás kedvezőtlen mellékhatásainak leginkább kitett szegény országoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz (pl. megújuló energiás infrastruktúrák létesítésével, vagy a tengerszint emelkedés ellen védő gátak építésével).

A befizetés egyébként hónapokig kérdéses volt, mert a javarészt klímaszkeptikus -a klímaváltozás előidézésében az emberi felelősséget tagadó- republikánus kongresszusi tagok már a párizsi klímacsúcs előtt azzal fenyegetőztek, hogy megakadályozzák a befizetést, hogy ezzel is ellehetetlenítsék Obamáék klímapolitikáját és szerepvállalását a globális egyezményt tető alá hozásában.

Végül mégsem vétózták meg a befizetést. Az alapnak 10,3 milliárd dollárt ígértek a donorországok. 2016-ban a tervek szerint 2,5 milliárdot költenének el ebből.

Véleményvezér