A Kellemetlen igazság azon dokumentumfilmek egyike, mely nemcsak telibe talált egy korszellemet -ez esetben az éledező klímatudatosságot-, de galvanizálni, felerősíteni is tudta a társdalomban megbúvó energiákat: behozta a társadalmi diskurzus fősodrába az éghajlatváltozást, mint témát és égető problémát. A filmben látható slideshowt tulajdonképpen még a '80-as években rakta össze, hogy érzékeltesse a Szenátus tagjainak, mik a tétek. A film a 2007-es Oscar-gálán elnyerte a legjobb betétdal díját és győzött a legjobb dokumentumfilm kategóriában is. Al Gore ugyan személy szerint nem volt nyertes, de a film készítői felvitték a színpadra, kezébe nyomták a díjat és hagyták, hogy ő is beszéljen. (Ami a szűkösre szabott beszéd-időtartamnál nagy adomány. Ha valaki túlságosan bő lére ereszti mondandóját, a zenekar belevág a szavába és a közvetítés rendezője lekeveri a beszédét, kikapcsolva a mikrofont.)
A dokumentumfilm nem bővelkedik úgynevezett "money shotokban", vagyis olyan beállításokban, amiken látni, hogy a pénzt a képbe rakták. A Kellemetlen igazság mégis 1,1 millió dollárba került. Készítését az a Jeff Skoll finanszírozta, aki a Torontói Egyetemről indult, s az eBay alapításával és felfuttatásával lett milliárdos. Gondolt egyet, elment Hollywoodba és saját bevallása szerint elkezdte magába szívni mások tudását. Eleinte sokan hülyének nézték. Mit keres egy szilícium-völgyi krőzus az álomgyárban? Ráadásul nem titkolta, hogy társadalomtudatos filmeket akar finanszírozni. Amik -a hollywoodi elit szerint- nem hoznak pénzt a konyhára.
Skoll 2004-ben alapította produkciós cégét Participant Media néven. Egy év múlva Nobel díjasokkal értekezett egy konferencián a világ jövőjét érintő kérdésekről a jordániai Petrában. Itt merült fel, hogy a környezetszennyezés, illetve -védelem kulcsfontosságú feladatkör. Visszarepült Los Angeles-be és megnézte Al Gore diavetítését. A prezentáció végeztével úgy állt fel, hogy azt mondta: "Most rögtön odaadom nektek a pénzt. Azt akarom, hogy holnap kezdjetek." Guggenheim vezette a cég dokumentumfilmes részlegét, és vállalta, hogy a film megrendezése kedvéért otthagyja állását.
A dokumentumfilm közvetlen előzménye az volt, hogy amikor kijött a Holnapután című (klíma)katasztrófafilm 2004-ben, felkérték Gore-t, hogy moderáljon egy panelbeszélgetést a New York Society for Ethical Culture rendezvényén a témában. Bevezetésként 5 percnyi diavetítést tartott. Könnyezni kezdett, ahogy magyarázta a közönségnek a tényeket és a veszélyeket. "Világos volt, hogy filmet kell készítenünk belőle", mondta Gore. Lawrence Bender, Tarantino producere és Laurie David keresték meg Davis Guggenheimet, hogy rendezze meg a filmet. De a férfi idegenkedett az ötlettől. Diaképvetítés Al Gore-ral?! De végül megbarátkozott a koncepcióval. Vissza volt azonban még Gore meggyőzése. Az egykori alelnök ugyanis tisztában volt vele, hogy szinte lehetetlen filmszerűvé tenni az előadását.
Az utómunka során kezdték győzködni Guggenheimék Gore-t, hogy hagyják ki a diák némelyikét és helyette Gore beszéljen a saját életéről is. Máskülönben nem tudja belopni magát a mozinézők szívébe. Egy film, bármilyen izgalmas is intellektuálisan, nem áll meg a lábán, ha a "főhőshöz" nem tud viszonyulni a néző. Ha minden dia bennmarad a filmben, csak az önmagában két órát tesz ki. Guggenheim szerint Gore megértette, hogy személyessé kell tenni az előadást, mégis ódzkodott attól, hogy feltárja magánéletét, s motivációit. Guggenheim montázzsal és Gore narrációjával beleszőtte a "történetbe" a politikus előtörténetét: hogyan lebegett élet és halál között egyik gyermeke, s amikor megcsapta a tragédia szele, miként ocsúdott fel, hogy ezentúl csakis a legfontosabb ügyben kell küzdenie: az emberiség és a bolygó túléléséért
Mihelyst megkapták a pénzt, egyfolytában filmezték Gore-t. A sietség oka: 5 és fél hónap volt vissza a Sundance Fesztiválig -hagyományosan januárban rendezik meg-, mely a független filmezés nagy seregszemléje. Egy ilyen doksinak csakis itt lehetett jó bemutatkozási lehetősége. Más fesztiválon talán kisebb visszhangot kapott volna. Az utómunka befejezéséig folyamatosan újabb és újabb snitteket forgattak. "Egyikünknek sem volt magánélete ekkor."
Egyszer olyan repülőgépbe szálltak, mely Utahból Minneapolisba vitte Gore-t. Csakhogy az utastér tele volt szúnyogokkal. Skoll meglátott egy szúnyogot Gore lábán, és gondolkodás nélkül lecsapta. "Nagyon csúnyán nézett rám. Rájöttem, hogy közel sem ismertem Alt olyan jól, mint gondoltam," emlékezett Skoll. Ahogy Gore országszerte haknizott a prezentációjával -még a film készítése idején-, volt egy előadása, amit elhalasztottak. Mert vihar közeledett a helyszínre. Ez volt New Orleans. És a Katrina-hurrikán. A sors iróniája, hogy az előadás apropója a biztosítóipar felsővezetőinek találkozója volt, Gore nekik tartott volna beszédet a klímaváltozás és a viharok kapcsolatáról. Az élet, a bioszféra jobb - illetve rosszabb, tragikusabb- prezentációt adott nála.
(fotó: flickr)
Az előadást egy hollywoodi stúdióban vették fel 2 nap alatt 3 alkalommal, közönséggel. Három kamerával rögzítették Al Gore beszédét. 27,4 méter széles képernyőn vetítették ki a diákat. A film nagy pillanata, amikor az emissziós grafikont mutatja Gore. A görbe kifut a képernyőről. Ezért egy másik képernyőt is odahelyeztek. Odahoztak egy emelőkocsit is, amibe Gore beszállt és felemelkedett a másik képernyőig. A stúdióban ülő közönségnek elállt a lélegzete. A pillanat működött, hatásos volt. A mozinézők számára is. Csakhogy amikor Gore le akart volna jönni, hiába nyomta a gombot, az emelőtargonca nem működött. Ő ottragadt 15 méter, azaz kb. 5 emelet magasan. Ekkor jött rá a stáb, hogy arra nem tanították meg az egykori alelnököt, hogyan jöjjön le.
Gore-nak a film után felpörgött a klímaaktivista karrierje. Ma már heti 3 alkalommal tart beszédet valamilyen konferencián klímapolitikai kérdésekről, újságolta a The Hollywood Reporternek, mely külön interjút szentelt a film 10 éves jubileumának. A politikus szinte minden évben frissítette a híres slideshowját, hiszen a klímatudomány villámgyorsan fejlődik, jut el új következtetésekhez.
Amikor a Paramount megvette forgalmazásra a filmet, az anyavállalat, a Viacom vezérigazgatója megnézte és köremailt küldött a konglomerátum alkalmazottainak, arra kérve őket, hogy segítsenek népszerűsítani a Kellemetlen igazságot, mert fontos film. Volt aki azzal keserítette el a finanszírozót, Skollt, hogy ez az a fajta film, amiért senki nem fog babysittert fizetni estére, otthon hagyni a gyermekét és elmenni a moziba, hogy megnézze. A film 49,7 millió dollárt termelt világszerte, ebből 24,1 milliót az amerikai mozikban. "Bárcsak túlbecsülte volna a film a válság komolyságát, de sajnos alábecsülte. A dolog pozitív oldala viszont az, hogy olyan új megoldásokat fejlesztenek, ami reményre és optimizmusra ad okot," mondta Gore a The Hollywood Reporternek.