A zárónyilatkozat elfogadásával pénteken véget ért a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem kérdéseiről tartott Rio+20 elnevezésű ENSZ-konferencia. Az elemzők többsége szerint a találkozó elmaradt az előzetesen remélttől.
"A jövő, amelyet akarunk" dokumentumban foglaltak messze alulmúlták a várakozásokat, mivel bírálói szerint híján van a konkrétumoknak, a számokban is kifejezhető céloknak, a kötelezettségvállalásnak, nem tartalmaz cselekvési tervet és konkrét menetrendet. A háromnapos rendezvény után sok résztvevő maga is úgy látja, hogy jobb lenne a fenntartható növekedés kérdését a magánszférára - vállalatokra, magánkezdeményezésekre -, és nem kormányokra bízni.
A csúcstalálkozó előtt megrendezett 4. Magyarországi Klímacsúcson elhangzottakról itt olvashat!
Ugyanakkor a konferencia szervezői azzal érvelnek, hogy a tanácskozásnak nem is volt célja, hogy kötelező érvényű egyezményeket dolgozzon ki. A szervezőknek az volt a szándéka, hogy elindítsanak egy folyamatot, amelynek révén elkészülhetnek a fenntartható fejlődésre és a környezetvédelemre vonatkozó új alapelvek. Így a tanácskozás végeztével született megállapodásban szerepel egyebek mellett, hogy rögzíteni kell a fenntartható növekedés új céljait az élelmiszerbiztonságtól kezdve a víz- és energiagazdálkodásig. Az ezzel kapcsolatos menetrendet egy 30 tagú munkacsoport fogja kidolgozni 2013 szeptemberéig.
Mintegy 50 civil szervezet és ismert személyiség elutasította a zárónyilatkozatot, amelyet helyi idő szerint péntek este az állam- és kormányfők írtak alá a csúcstalálkozó zárásaként. A bírálók szerint olyan megállapodásra van szükség, amelyben nem csupán ígéret, hanem kötelezettségvállalás és cselekvés is szerepel.
„Az utolsó pillanatban sikerült megállapodniuk az országoknak a konferencia zárónyilatkozatának szövegéről, bár korábban úgy tűnt, nem biztos, hogy lesz majd kompromisszumra jutniuk. Rio nem a végállomása a fenntartható fejlődésről való gondolkodásnak, a munka folytatódik az ENSZ intézményeiben és újabb tanácskozásokon - nyilatkozta Áder János köztársasági elnök a Rio+20 nemzetközi csúcstalálkozó végeztével. „Mindenki ismeri a problémákat, amelyeket meg kell oldani, a megfelelő információk rendelkezésre állnak, már csak a politikai akarat hiányzik, hogy azok a célok, "amelyeket helyesen megfogalmaztak, teljesüljenek" - fogalmazott az államfő, aki szerint jelentős szemléletváltásra lenne szükség minden döntéshozó esetében, mert az a fejlődés, amelyben "eddig hittünk", a következő ötven évben már nem tartható fenn.
Áder úgy látja, a finanszírozás is nagy probléma, mert ha a gazdaságokat környezetvédelmi szempontok alapján alakítják át, annak "komoly költségei vannak". „A Rio+20-hoz hasonló konferenciákon mindig felmerül a fejlett és fejlődő országok közötti különbség kérdése, hiszen a szegénységgel küszködő országok legfontosabb problémája nem az, hogy átálljanak a zöld gazdaságra, hanem az, hogy például ivóvizet biztosítsanak az egyre növekvő népességüknek" - mutatott rá.
„Ez csak egy kívánságlista" - mondta a Piac&Profit kérdésére Benkő Dániel a WWF Magyarország éghajlatváltozási programjának munkatársa. A szakember szerint azonban hiba lenne teljes kudarcként értékelni a csúcsot, hiszen sok programban történt a színfalak mögött előrelépés, még ha ebből nem is sok minden látszik. A legfontosabb kérdésben, a globális klímaváltozás elleni harcban azonban nem tudtak megállapodni a résztvevő tagállamok. „Az alapvető konfliktus a fejlett (Ausztrália, EU, USA) és a fejlődő országok (BRIC országok, Oroszország, Afrika és Dél-Amerika) között húzódik, mivel a fejlett országok nem akarnak egyedül áldozatot hozni a klímaváltozás elleni harcban, a fejlődő országok pedig azzal érvelnek - joggal - hogy a klímaváltozást okozó szén-dioxid oroszlánrészét a fejlett országok bocsátották ki. Angliának sem kellett mérsékelnie kibocsátását az 1880-as években, miért kellene most ugyanezt megtennie Indiának, vagy Kínának" - mondta el a fejlődő országok érveit Benkő.
A szakember szerint a fejlett országok viszonylag könnyen megtehetik, hogy csökkentik károsanyag-kibocsátásokat. „Németország, amelynek annyi a GDP-je, mint majdnem egész Afrikának, azért megengedheti magának hogy áldozatokat hozzon, míg mondjuk egy közép-afrikai országnak ez igencsak nehezére esne" - mondta.