2009 decemberében a csúfosan végződő Koppenhágai Klímacsúcsról hazatérő Obama elnököt hóvihar fogadta Washingtonban. Angliában 14 éves hidegrekord dőlt meg. 2010 januárjában elfagytak a narancsültetvények Floridában.

2010 decemberében New Yorkra és az USA keleti parti államaira 2 nap alatt 20-25 centiméteres hó zúdult, ami megbénította a közlekedést (a decemberi átlag csak 8 centiméter). Európában heteken át akadozott a légi- és vasúti forgalom a nagy havazás miatt - éppen karácsonyi ünnepek előtt, átírva a hazafelé tartó utasok ezreinek terveit. Karácsonykor 2000 repülőjáratot töröltek az Egyesült Államokban. De már 2005 telén is egészen Spanyolországig húzódott a lehűlés, és hó takarta a spanyol városokat.

A 2000-es évek elején még globális felmelegedésről beszéltünk, aztán az évtized közepén az éghajlatváltozás lett a kulcsszó a közbeszédben. Mert az évszakok kiszámíthatatlansága és a (zord teleket produkáló) szélsőséges hőmérsékletekre nem illett a felmelegedés szó.

Meleg miatt hideg

A Discovery News azonban felsorakoztatta a tudósok érveléseit a Journal of Geophysical Research szakfolyóiratban nemrég megjelent tanulmány alapján.

• Az elmúlt 30 évben a sarkköri jégtakaró 30 százaléka elolvadt.
• Helyükön víz marad, ami többé nem veri vissza olyan erővel a napsugarakat az űrbe, mint az egykori jégtakaró és a havas felület.
• A víz elnyeli a napsugarakat, hozzájárulva az óceánok felmelegedéséhez.
• A keletkező meleg vízhőmérséklet erős légköri nyomást okoz (mivel a tenger feletti levegő jóval hidegebb), s ez Európába löki a sarkköri levegőt.

Más lehetséges magyarázatok szerint a napsugarak erősségének visszaesése vagy a Golf-áramlás módosulása okozza Európa túlzott téli lehűlését, de a tanulmány írói a jégtakarókkal összefüggő magyarázatot látják a legvalószínűbbnek.

Másik teória: szárazföldi áramlatok

A New York Times-ban Judeh Cohen ezekhez még hozzátette, hogy az Északi-sarkkörben a jégolvadás miatt páradúsabb a levegő, s amikor ez a szárazföldek felé ér, hóként hullik le. Ennyiben tehát e teória is a globális felmelegedést hangsúlyozza, de a levegő "közlekedésére" már más szcenáriót vázol fel: a szakértő úgy látja, nem is annyira az óceánok áramlatainak levegő-továbbító képességét kellene figyelni, mint inkább a szárazföldi légáramlatokat. Ezeknek talán több közük van a hidegedő telekhez.

Cohen szerint a folyamatban nem veszik figyelembe a hótakarók megoszlásának átalakulását. Az északi félteke felsőbb régióiban (főként Szibériában) bővültek a hótakarók, s felettük -a napsugarak visszaverése miatt- a levegő megőrzi hűvösségét. E területek a magas hegységektpl (Himalája, Tien Shan, Altaj-hegység) északra vannak. A 7,5-10 kilométeres magasságban mozgó légáramlatok, e hegyormoknál lefelé és felfelé mozdulnak, továbbá megkerülik a hegységeket. Így ahelyett, hogy nyugatra áramlana a levegő, egyre nagyobb mennyiségben indul meg észak és dél felé. Vagyis télen a szubtrópusi régióból meleg levegő érkezik Alaszkába és Grönlandra, illetve hidegebb levegő a déli tájakra. A hideg szibériai levegő például kettéoszlik, Európa felé és Kelet-Ázsia felé kanyarodik. Ez is hozzájárul az egyre hidegebb telekhez, véli Cohen.

Mi várható?

A sarkköri hőmérséklet évente átlagosan 2-3(!) Celsius fokkal nő. Vannak olyan nyári hónapok, amikor az északi tenger korábban jéggel fedett területei hajózhatóvá válnak, mert a jég elolvad. A sarki jégtakarók az évszázad végére akár teljesen eltűnhetnek a nyári időszakban. Klimatológusok szerint 2100-ra 4-5 Celsius fokos felmelegedés is elképzelhető.

A szélsőséges telekre nemcsak Európában, de Észak-Ázsiában is számítani kell - miközben Grönlandon például időnként enyhébb az idő, mint Észak-Európában, pedig közelebb van a sarkkörhöz, mint Európa. A zord telek a hideg levegő egyenlőtlen eloszlására utalnak, és nem jelentik azt, hogy a globális felmelegedés megállt. A klímaváltozás ugyanis időjárási szélsőségeket generál.