A nemzetközi gazdaságpolitika intézményrendszerének egyik régi hagyománya, hogy a Világbank elnökének személyét alapvetően az USA hagyja jóvá -hiszen a Világbank legnagyobb donorja az USA-, a Nemzetközi Valutaalap vezetőjének kinevezése felett pedig Európa mondja ki a végső szót.
David Malpasst a Világbank élére Donald Trump jelölte. Ez okozott némi félelmet a harmadik világot segélyező fejlesztési ügynökségek körében, mondván Malpass talán az Amerika elsőségéről szóló (America First) doktrínát és a fosszilis-párti hitelnyújtó politikát érvényesítené -növelve a széntüzelésű erőművek támogatását- sőt esetleg nyomásgyakorló játszmázásba kezd Kínával.
Malpass azonban a kinevezésekor sietett eloszlatni az aggodalmakat: szeretne szorosabb együttműködést megvalósítani Kínával és nem kíván lazítani a Világbank klímavédelmi elkötelezettségén, azaz nem írja felül a bank korábbi vállalását, miszerint kivonul a széntüzelésű erőművek finanszírozásából. Malpass hangsúlyozta, ezt a döntést a felügyelő bizottság tagjai és a bank kormányzói hozták meg és nem számít rá, hogy ez változna.
Malpass a tavalyi tőkeemelésnél még kritizálta azt a gyakorlatot, hogy Kína pénzeket vesz fel a Világbanktól Peking és régiója fejlesztéséhez. Kinevezése után a szakember inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy Kína hitelfelvétele már csökkenőben van, az ország részvételére azonban szükség van a Világbankban, s ez leginkább a tudás, a szakértelem megosztásában és Kína növekvő pénzügyi hozzájárulásában teljesedne ki a jövőben - vagyis Kína a megsegített, a támogatott szerepköréből előlépne donorországgá.
Malpass nekilát a Világbank működésének átszervezésébe is, és ebben prioritásnak tekinti, hogy a szervezetnek erősödjön azon képessége, hogy minél több embert tudjon kihúzni a mélyszegénységből.
(Reuters)
