Az EU célirányos fellépése, a kibocsátási célok, a megújuló energiára vonatkozó irányelvek, az energiatermelési ágazatra vonatkozó felső határértékek meghatározása, valamint a kereskedelmi politikák járultak hozzá a pozitív elmozduláshoz.
Ennek ellenére a nettó nullától még mindig távol van Európa. A vén kontinens ugyanakkor a világ azon kevés részének egyike, amely 1990 óta csökkentette teljes kibocsátását (-24 százalék). Az Egyesült Államokban 3 százalékkal nőtt, Kína és India pedig több mint kétszeresére növelte szennyezőanyag kibocsátását.
Tudni kell azonban, hogy ezek az adatok csak az országon belül keletkezett kibocsátásokat követik nyomon. Nem veszik figyelembe, hogy a szigorodó szabályok, a növekvő környezetvédelmi költségek miatt a termelés és a gyártás egy része kiköltözött Európából.
Ha az egy főre jutó kibocsátási adatokat az áruk fogyasztása, nem pedig az előállítás helye alapján nézzük, az európai országok kevésbé jelentős csökkenést értek el.
Ez a statisztika nyomon követi az egy főre jutó nettó kibocsátás változását 1990 és 2022 között az európai országokban. Az Eurostattól és a Statista-tól származó adatok személyenkénti szén-dioxid-egyenérték (CO₂e) tonnában készültek. A kibocsátási adatok több üvegházhatású gáz szén-dioxid-egyenértékét is tartalmazzák, beleértve a nitrogén-dioxidot, a metánt és a fluorozott szénhidrogéneket.
