Termelni, tárolni, elosztani, újrahasznosítani, s mindezt integrálva - hangzik pofonegyszerű szavakkal a képlet, amelyből látszólag a fantázia világába tartozó végeredményt kerekít ki a mérnökember. Dr. Nagy József kezdetben negyvennégy, javarészt borsodi település javára kezdte el megszervezni a megújuló energiaforrások hasznosítását és a 21. századi tiszta technikák, technológiák alkalmazását. A keretet a bükkaranyosi székhelyű Bükk-Miskolc Térségi LEADER Akciócsoport, a Bükk-MAK LEADER jelenti, amely ma már stratégiai kapcsolatban áll Miskolccal.
Hidrogént a falunak
Az energetikai integrációban külön csoportokat alakítottak ki. Az első ütem a negyvennégy borsodi falu esetében már működő rendszer, s az „1 falu - 1 MW" nevet kapta. E településeken az első pályázati felhívás 27 közösségi energiaudvar megvalósítását teszi lehetővé, közülük kilenc már megszületett, energiát termel, virtuálisan összekapcsolódnak egymással is, és további termelő- és fogyasztóegységekkel. Az „1 falu - 1 MW" program második ütemének megvalósítására a Bükk-Mak LEADER megszervezett egy 27 tagú konzorciumot, amellyel nyert is a KEOP „Megújuló energia alapú térségfejlesztés" pályázatán. Július közepe óta tehát az állam is pártfogója a borsodiak energetikai összefogásának.
A második ütem legalsó integrációs szintje a biomasszának alkalmas hulladék-alapanyagok begyűjtésére terjed ki, s egyelőre tizenegy önkormányzat, hat nonprofit szervezet, egyházközség szerepvállalásával a konzorciumi tagok vállalkoznak a szerves hulladék beszállítására a mikrokörzetekben elhelyezett biogázüzemekhez, hogy ott energiát állíthassanak elő. Nagy Józsefék megnézték, hogy mit tesznek a világ más részein a szerves hulladékkal, s találtak is egyszerű, szakaszos eljárásban, olcsón termelő biogázüzemet, mégpedig Indiában, ezerszám. Igaz, ott koncentrált állapotban, palackokban hazaviszik az emberek a gázt, vagy járművek üzemanyagaként hasznosítják. A borsodi településeken ehhez hasonló technológiával lehet biogázt nyerni, de a beszállított alapanyagért pénzt, áram- vagy hőenergia-bónuszt kaphatnak majd a tevékenységre szerződő családok, szervezetek.
A szisztéma integrációs szintjeinek egyikét legjobban a „polgáriasodó" fogalmával lehet meghatározni. A bükkaranyosi dombokon maholnap lesz is ilyen kategória: ez lesz a hidrogénfalu, itt épül ki teljesen a „hidrogén-infrastruktúra", amely a már működő szélerőműre és a többi megújuló energiaforrásra alapozva állít elő és tárol is energiát. A felhasználó egy harminchárom kisbirtokból álló vállalkozás lesz, a falu közösségi elektrolizálóval rendelkezik majd, s a vízből az áram segítségével kinyert hidrogént puffertartályokban tárolják, onnan továbbítják a házakhoz, ahol azt árammá és hővé alakítják.
Paks is beszáll
Az akciócsoport két kérdésre kereste a választ. Előbb arra, hogy az áramtermelő, -szolgáltató, -elosztó szakma miként viszonyul a helyi „kisüzemek" integrációjához. Kiderült, hogy készek a támogatásra. A második kérdés az volt: vajon van-e Magyarországon olyan tudás - hardver és szoftver -, amely több ezer, több tízezer kistermelőt, kisfogyasztót tud koordinálni egy mérlegkörben? Erre is igen volt a válasz. De meggyőző erővel a múlt év decemberi folytatás rendelkezett, ekkor lépett elő szövetségessé Miskolc városa: a megyeszékhely betársult saját agglomerációjába, s magáévá tette az ott kidolgozott közösségi energiastratégiát. Valamivel később Eger honatyái is így döntöttek. S végül „bejelentkeztek" a Paksi Atomerőmű képviselői is, mert értelmét látják a Bükk-Mak LEADER szisztémáját adaptálni a Duna menti város környezetében lévő települések javára.
Miközben Bükkaranyoson a léptékváltást is jelentő miskolci, egri, paksi feladatokon dolgoztak, befutott az igazán nagy kihívás: az EU Bizottság kiírta a NER 300-as pályázatot. Nagy Józsefék úgy döntöttek, benyújtják Brüsszelnek a projektjüket. Három előpályázati anyagot fogalmaztak meg: a szegényeknek és a vidékieknek szólót, meg a városit. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium döntnökei az utóbbit hozták ki győztesnek, ennek alapján juthatnak el a végső eredményhez, hogy pénzt kaphassanak a NER 300-as pályázati rendszer 4,5 milliárd eurójából. Az akciócsoport tehát hozzálátott a „smart grid" - az áramtermelő, -felhasználó, -fogyasztó GPRS vagy IP összekötéssel működő - intelligens rendszer kimunkálásához, amely optimalizálja a települések mind nagyobb arányban megújuló energiából származó árammal való ellátását, csökkenti a költségeket, bővíti a helybéliek munkalehetőségeit. A pályázati előkészületek alatt bekapcsolódott a vállalkozásba Salgótarján, Veszprém, Kecskemét és az egri Eszterházy Károly Főiskola is.
Miskolcnak és a többi városnak is talán a leglátványosabb és leghatékonyabb fejlesztése lehet a helyi - és maholnap helyközi - tömegközlekedés „zöldítése", a belső égésű motorok kiváltása. A Brüsszelnek benyújtott pályázatban az öt város 72,82 megawatt-peak naperőmű-kapacitást, valamint 490 normál és 110 elektromos gyorstöltő állomást tervezett be, utóbbiak 50, 100, 200 kilowattos egységei elektromos buszokat, kamionokat és személygépjárműveket is gyorsan tudnak „üzemanyaggal" feltölteni intelligens, úgynevezett Makrovirka (Virtuális Makrohálózati Mérlegkör) integrációban.
Környezetbarát üzlet
A Bükk-Miskolc LEADER Akciócsoport nevével fémjelzett energetikai integráció beilleszkedik az országos ellátásba, de ennek önmagában nincs „agitatív ereje". Mindebből akkor kezd el látni valamit a széles közvélemény, amikor a városi szint is „piacra lép". A borsodi megyeszékhely pedig már itt tart: a Miskolc Holding Zrt. - Vécsi György elnök-vezérigazgató információi szerint - több projektet indított el annak érdekében, hogy átalakítsa, gazdaságossá formálja az energiaháztartást. „Zöldváros" programjuk első stációja a múlt évben meg is valósult: a városi szemétlerakó biogázának „kinyerése", hőközpontba elvezetése nyomán immáron hőt és áramot termelnek. A csatlakozást a NER 300-as projekthez az önkormányzati vagyonkezelő cég vezetője nemes egyszerűséggel úgy jellemezte, hogy sikerül átugraniuk egy fejlődési lépcsőt, és a 21. század második felébe juttathatják Miskolcot.
Ebben lehet is igazság, hiszen a városi környezetben kialakuló intelligens hálózatot - a brüsszeli szándék szerint - olyan módon és minőségben kell megvalósítani, hogy adaptálni lehessen egész Európában. A létesítendő kapacitás egy része közép-, másik része kisfeszültségen csatlakozik a hálózathoz közös mérlegkörben a többi várossal. A napenergiát hasznosító fotovoltaikus elemeket egy központi helyen és közintézmények tetején helyezik el, s ez az energiatermelés is kapcsolódik a tömegközlekedést átalakító programhoz, benne a „zöld nyílhoz", melynek lényege a miskolci villamosok és hálózatuk megújulása lesz. A kiépítendő töltőhálózat kezdetben az autóbusz-közlekedést és a városi haszongépjárműveket látja el megújuló energiával. Az sem kétséges, hogy munkahelyeket teremtő infrastruktúra lesz a „töltőállomások" működtetése, de a város támogatását egy új üzem felállítása élvezi igazán. A cég fotovoltaikus napelemek gyártására fog vállalkozni.
Az elnök-vezérigazgató okkal oszt és szoroz: a tömegközlekedésnél az elektromos járművekkel kiváltott gázolaj megtakarítást jelenthet, s megtérülő projektnek ígérkezik a NER 300-as fejlesztés mellett elindított miskolci geotermikus energiahasznosítás is. A napenergia és a földhő így, együtt néhány év alatt valóban zöldre festheti a várost, s a környezetbarát megoldások üzleti szempontból is sokat hozhatnak a konyhára.