Közép és hosszú távon valószínűleg egyre jelentősebb kihívást jelent a fajnak a klímaváltozással együtt járó szárazodás, az üde rétek területi kiterjedésének csökkenése. Jelentősek a vonulási veszteségek is, csak Egyiptomban évi 9-14 ezer harist lőnek le és ejtenek hálóval csapdába. Az intenzív, nagyüzemi mezőgazdasági gyakorlat tájformáló, élőhely-átalakító hatása alapvetően befolyásolja a faj megtelepedési esélyeit, költési sikerét. Az üde, nedves rétek feltörése, leszárítása, kisebb mértékben ezek ipari vagy lakossági célú beépítése teljesen felszámolhatja a faj fészkelőhelyeit.
A haris védelme szempontjából az egyik legfontosabb meghatározó tényező a természetkímélő gazdálkodás előtérbe helyezése, jellegzetes élőhelyeinek, az üde kaszálóréteknek, nedves gyepeknek a megőrzése lehet. Fontos, hogy döntéshozók prioritásként kezeljék ezt, az agrárgazdálkodók pedig tisztában legyenek és válasszák a 2016-tól újra elinduló agrár-környezetgazdálkodási (AKG) program vonatkozó intézkedéseit, és betartsák az abban foglalt, a biológiai sokféleség megóvását, növelését támogató módszereket. (Most már a madármérgezők is súlyos büntetéseket kapnak.)
A harisvédelmi év egyik legérdekesebb tevékenysége a fajt bemutató tavaszi-nyári lakossági akció lesz. A sűrű és magas fűben bujkáló, egyébként „láthatatlan” harisokat messze hangzó kettős hangjuk alapján jól be lehet határolni. Ezért május-júniusban országszerte szerveznek majd olyan esti-kora éjszakai haris-túrákat, ahol az MME szakembereivel nem csak kényelmes sétát lehet tenni a faj élőhelyein, de egy-egy madár befogásával is megpróbálkozhatnak az érdeklődők.
