A tarnaszentmáriai direkttermő jó másra is, nemcsak egyszerű zsokébódításra. A kiütő bortól igen jól lehet bámulni az eget. Sőt, a húsvét előtti estéken csillagdús állapotok csalogatták némelyek tekintetét fölfelé, a legfigyelmesebbek pedig a felhörpintett folyékony Otelló segítségével szemkontaktust teremtettek Charles Simonyival, az amerikás magyar űrhajóssal, aki természetesen a mátraaljai falu fölött röppent át néhányszor már vasárnapra virradó éjjel is. Ebből a történetből "Szanmarin" - így hívják a településüket a helybéliek - egy dolgot mindenképpen komolyan lehet venni, azt, hogy Simonyi úr nem tudott annyira kapitalista lenni, hogy kijelentse: kétzsáknyi dollárjáért őt bizony csak amerikai űrhajó viheti fel a légüres térbe. A két zsák lóvéért oroszok repítették ugyanoda, mégpedig orosz gyártmányú folyékony hajtóanyaggal, mely azonban nem a Kék vonalon érkezett a bajkonuri üzemanyag boltba. Persze arra is mérget vehetünk, hogy nem is azeri kakaót nyomtak bele a Szojuz tartályaiba, az amerikás és nem EU-s Simonyi úrnak ugyanis nem lenne joga azeri, iráni, türkmén gázért a Nabucco végén sorakozni.
Tarnaszentmária fölött azonban egy kicsit mégis kettős állampolgárnak, magyar volta révén EU-t is képviselő űrhajósnak érezhette magát Charles Simonyi. Eközben a távolba láttató direkt termőtől a falu Egri útjának lakói direkt élményeket szerezhettek a második kilőtt magyarról: az űrhajós odafenn mintha szemük láttára lóbálta volna dátumos karóráját. Azt a csodaketyerét, amelyen egyszerre van jelen a magyar idő, az űridő, az amerikai és az orosz idő. Ez utóbbiból, az oroszból nyomban kettő is van, az, amelyik logikáját tekintve egyezik akár még a tarnaszentmáriaival is, valamint a pravoszláv naptár szerinti idő, amelyik alapján azonban most nincs sem húsvét, sem peszah; most csak egyszerű hétköznapi űrhajózás zajlik az űrállomáson. Ez a pravoszláv megoldás már csak azért sem volt mellékes a múlt héten, mert Moszkvára hivatkozva több nemzetközi hírharsona közös erővel jósolta: 6-án reggel támadja meg az amerikai és az izraeli hadsereg Iránt. A tarnaszentmáriai Otellót fogyasztók ettől a közléstől és nem a direkttermőtől csinálták össze magukat, elvégre Perzsia bekebelezése más nagyhatalmaknak sem jött össze ezer évekkel ezelőtt sem.
Csakhogy sem a "Szanmarin" kapható hírharsonákban, sem a CNN tudósításaiban nem sikerült tetten érni egyetlen egy elsütött sörétes puskát sem, így Irán megúszta a háborút, no meg a világ többi része is folytatta a sonkafőzést a közelgő húsvét tiszteletére. A tarnaszentmáriai éjszakai Simonyi-megfigyelők másnap azonnal megfejtették a második űrbe kilőtt magyar többdátumos karórája lengetésének okát. Azt, hogy ha van pravoszláv naptár - márpedig Oroszországban van, lásd a november 7-re sikeredett Nagy Októberi Szocialista Forradalmat anno, csupa nagy kezdőbetűvel - , akkor az amerikai támadásról szóló moszkvai hír is működhet más dátum szerint. Sőt, a látszólagos április 6-át tehetjük még bonyolultabbá, mert amennyiben mégis igaz lesz a megannyi más szempontból képtelen oroszországi ötlet arról, hogy Amerika mellett a másik támadó ország Izrael, akkor bizony ott csaknem hétezer éve létezik az az időszámítás, amelyik a római katolikus, illetve az orosz ortodox húsvéthoz is ugyan közeli időpontra teszi a pészahot, de azokkal mégsem esik egybe. Vagyis a katolikus és a pravoszláv április 6-hoz képest is szerepelhet más dátum a nagykönyvben. Mi ebből a tanulság? Az, hogy április 6-hoz képest is lesz cifrább nap, a következő péntek, mely tizenharmadika is, vagy "mindössze" az a tanulság, hogy sikerült mozgalmassá, eseménydússá tenni április 6-ot, mert jól elvitatkozgathattunk a kitörő harmadik világháborúról. Kényelmes fotelek mélyébe süppedve, kellemes italokat hörpintgetve megbeszéltük a világégést, majd haza ballagtunk, nyugovóra tértünk, s álmaink bizonyítják, majdnem a világbéke volt az, ami kitört.
#page#
De nem tört ki, mert például az Arany János utcában sok minden volt és van, de béke, illetve tartós miniszter nincs. A múlt hét elején az sem lehetett véletlen, hogy több óceánban is mélytengeri rengést mértek, Magyarország lakosságának - orvos- és betegtársadalmának - zöme ugyanis egyszerre, egyetlen nagy sóhajtásban tört ki, melybe beleremeget föld és tenger, hírét vették az egészségügyi tárca vezetője távozásának. Pedig ha ez az állam át akarja menteni magát a fejlett országok világába, akkor mást nem tehet, mint folytatja a pazarlásáradat, a paraszolvencia-folyam, a gyógyítóipari protekcionizmus sürgős leépítését, bevezeti a biztosítók ellenőrizte kórházi gazdálkodást, azaz kiteljesíti az egészségügy reformját. Ha meg nem visszafelé, a feudalizmusba araszolunk, hanem előre, akkor a lemondott miniszter helyére egy hozzá képest is tökös erőembert nevez ki a miniszterelnök. Bocsánat, kedves Horváth Ágnes, ha majd Kóka alkalmi egészségügyi miniszterkedése után rá, az államtitkárra esik a kormányfő választása, akkor a tököst kegyeskedjék kivételesen nem orvosként kezelni, azaz nem pusztán az anatómiai ismeretei segítségével értelmezni.
Már csak azért is, mert a "tökös nő" kategóriát nagyon is célszerű általánossá tenni és rangján kezelni. Erre a minősítésre az egészségügyi államtitkáron kívül rászolgált sokak kedvence, Pártai Lucia úrhölgy is, aki a minap ország-világ előtt indított nőies mozgalmat: anyák, asszonyok, ne itassátok a locsolkodó hapsikat, mert azok húsvéti részegségüknek hála, megint elkezdik gyártani az özvegyeket. Az időjós szépasszony ötlettel is előállt, azzal, hogy a spricckörúton lévő uraknak csomagoljanak. Üvegcséket töltsenek fel kisüstikkel és más szívet és agyat melengető bicskanyitogatókkal, a locsolókandúroknak pedig írják elő: Jenő, ezt otthon ihatod csak meg. Kedves Pártai Lucia, az ötlet közelít a zseniálishoz. Jenő, az önmegtartóztató spriccmester, a tizedik üvegcséjét is begyűjtve vajon hogyan fog haza autózni? Hát úgy, hogy a mielőbbi kóstolás reményében bal lábát elhelyezi egy pedálon, hétköznapi szóval: padlógáz! Irány haza, vár a pia! A 160-nal döngető autó színjózan sofőrje hol végzi? Azon a fán, amelyen merev részeg állapotban kötött volna ki, ha nem kívül, hanem belül gyűjtögeti a keverteket.
A részeghajtás és a gyorshajtás között - az út menti tölgy szempontjából - túl nagy különbség nem nagyon lesz.
Jenő azonban elégedett lehet, hiszen, hála Pártai Luciának, szín józan lelkét, amint elindul felfelé az égbe, magyar szó búcsúztathatja a mennyek kapujában. Maga Charles Simonyi intheti óvatosságra: fékezhetsz, Jenő, megérkeztél!
